Két lány, Anikó és Ivett Japánban élnek. Beszámolóikból egyértelműen kitűnik, hogy az ország sem tanulmányok, sem munkavállalás, de sok más szempontból sem szokványos. Keveseknek jut eszébe, hogy ott telepedjenek le, így nagyon meglepődtem, mikor riportalanyt kereső posztomra meglehetősen sok válasz érkezett. A japán társadalom a precízen meghatározott szabályok és a magas szintű szervezettség társadalma; az új befogadásával kapcsolatban nagyon óvatosak, körültekintőek.
A szigetországokra általában jellemző zárkózottság magyarázatot adhat ezekre a jelenségekre, amelyek a mai napig nagy hatással bírnak a társadalmi és egyéni mentalitásra. Anikó és Ivett e viszonylagos rugalmatlanság ellenére egyöntetűen jól érzik magukat a világ másik végén. Kiszámítható, élhető körülményeket biztosító országban élnek, és a japán emberek, a távolságtartásuk és elővigyázatosságuk ellenére is, szívesen látják őket. Magyar szóval ritkán találkoznak, és összességében kevés a külföldi. Diákok, munkavállalók, letelepedők leginkább a környező országokból, Kínából és Dél-Koreából érkeznek, a világ távolabbi részeiről mérsékelt az érdeklődés. A lányok a Japánban töltött egyetemi évek után ragadtak kint. Anikó a Biwa-tó melletti Ritto-shi-ban él, és környezetvédelemmel foglalkozik, Ivett pedig éppen két, nemrégiben született gyermekével babázik. Anikó a riport készítése előtt nem sokkal a tó partján megrendezett magyar táborból érkezett éppen haza.
A felsőoktatás nem olcsó, akár állami, akár magánintézményről beszélünk. A magánegyetemek átlagosan félévente 2 millió forintot kérnek, az állami oktatás körülbelül ennek a felébe kerül. Az összeg intézményenként és karonként változhat, de nagyjából ennyivel számolhatunk, ha nem veszünk igénybe ösztöndíjat. Lehetőségeink ez utóbbi téren egész jók, ha életkorunk 17 és 21 év között van. E feltételekkel bármilyen tudományágban pályázhatunk a négyéves egyetemi képzésre, melyet egy év japán nyelvelőkészítő tanfolyam előz meg. Hazai diplománk birtokában posztgraduális képzésen vehetünk részt a kutatói ösztöndíj elnyerésével. A nyelvtudás itt sem előfeltétel. Természetesen a japán szakos hallgatók és tanárok részére is létezik ösztöndíj, az államigazgatásban dolgozó fiataloknak pedig – akik a jövőben vezetői pozícióra pályáznak – a Young Leaders’ Program nyújt lehetőséget arra, hogy a Japánról megszerzett tudásukat elmélyítsék, a nemzetközi kapcsolatok kialakítása és ápolása révén politikai tervezőképességüket fejlesszék. Részletesebb információk a japán nagykövetség honlapján érhetők el, továbbá a http://www.jasso.go.jp/study_j/scholarships_e.html webcím alatt a Japan Student Services Organisation (JASSO) ösztöndíjairól tájékozódhattok.
Anikó először a Pécsi Tudományegyetem cserekapcsolatával utazott ki Japánba, a második alkalommal pedig a nagykövetség Monbusho ösztöndíjával. A felsőoktatás színvonalával elégedett volt: „A japánok mindig elismerően bólogatnak, amikor meghallják, hol végeztem. Tokió Egyetem, Kiotó Egyetem, Oszaka Egyetem, a három legjobb. Bejutni nehéz, de azután a diákok már nem sokat tanulnak, könnyű lediplomázni.” Ivett ugyanerről számol be. „Hírből sem ismerik a szóbeli vizsgáztatást, otthon vagy az iskolában írnak dolgozatokat.” A japán diákok szorgalmasan tanulnak, és kevés beleszólást kapnak az egyetemi élet alakításába, ellentétben a tanárokkal, akik szinte teljhatalommal bírnak saját területükön. A külföldiek száma alacsony, ennek oka leginkább a nyelvi nehézségekben és a kulturális különbségekben keresendő. Az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatok hangsúlyosabbá tételének köszönhetően ez változóban van. Ivett már a középiskolában tanulta a nyelvet, majd japán szakosként került ki, és később újra visszatért kutatói ösztöndíjjal. Lelkesen mesélt egyetemi éveiről:
Az egyetem maga nagyon laza (a magyarhoz viszonyítva), életem legjobb négy évét töltöttem ott. Az órák mellett volt időm sportolni, dolgozni (részmunkaidőben), de még az egyetem vízilabda csapatába is beléptem.
A hierarchia, fegyelem és szorgalom, illetve az alacsony külföldi jelenlét a munka világában is megfigyelhető, európaiakkal ritkán találkozni, Anikó elmondása szerint a közösségi hálón összesen 329 magyar jelölte, hogy Japánban él. “Nagyon fontos, hogy tudjon az illető japánul. Angol nyelvtudással a lehetőségek korlátozottak”, mondja, bár számos külföldi ismerőse van, akik tolmácsként, modellként, tanárként dolgoznak. Tapasztalata, hogy elsősorban az angol anyanyelvűek jutnak álláshoz. Ivett szerint még két további tényező nehezíti az álláskeresés folyamatát. Az egyik a munkaerőpiac az európaitól teljesen eltérő működése, a másik, hogy a külföldi munkavállalók részére a vízum megszerzéséhez kapcsolódó eljárás nyűg a legtöbb vállalat számára.
Az eredeti japán vállalati berendezkedés az életfogytig tartó foglalkoztatottságra épít (a dolgozó friss diplomásként kezd, és nyugdíjig marad). Jó példa erre, hogy amíg nyugaton az a jó, ha az ember önéletrajzában (racionális számban) több munkahelye volt az embernek, Japánban bizalmatlanok azokkal szemben, akiknek háromnál több munkahelye volt. A rendszer az elmúlt évtizedekben kezd átalakulni, de nem könnyű munkát váltani és találni,
hacsak nem rendelkezünk nagy szaktudással, meséli, azonban a multikhoz könnyebb bekerülni. “Magyarként előny lehet olyan céghez menni, aminek van Magyarországon leányvállalata. Az autóiparban jó lehetőségek vannak ebből a szempontból.”
Az ottani és az európai munkamorál közötti különbséget lényegretörően vázolja: „Sokszor mondják, hogy egy japán azért él, hogy dolgozzon, míg egy nyugati ember azért dolgozik, hogy éljen. Egy átlag japán nem megy haza este 8-nál korábban, a napi 12-14 óra munka megszokott.” A túlórát viszont megfizetik. Anikó tapasztalata szerint ritkán vesznek ki szabadságot, maximum évente 2-3 napot, pedig 10-15 nap is a rendelkezésükre áll. “Úgy vettem észre, hogy inkább azt hazudják, hogy lebetegedtek, minthogy szabadon megmondják, ki akarnak venni szabadságot”. Anikónak, mint külföldinek megengedték a hosszabb szabadságot, mert megértették, hogy egy évben egyszer haza szeretne jönni.
„A kollégák egymáshoz való viszonya a vertikális társadalomhoz igazodik. Nagyon erősen el van választva a főnök-beosztott (itt a főnökkel nem lehet „jópofizni” vagy letegezni), de még a kollégák között is vertikális viszonyok alakultak ki annak alapján, hogy ki mióta van a cégnél” – vázolja fel Ivett, mikor a munkahelyi viszonyokról kérdezem.
Rugalmasság: szinte nincs. Minden manualizálva van, mindenre van „precedens”, amire nincs, azt pedig nem vezetik be. Rettentő nehéz dolog valami újat belevinni a munkába vagy elfogadtatni a vezetőkkel, főnökkel. Egy dolog viszont nagyon jó: a problémákat, kéréseket valahogyan mindig megoldják. Itt soha, sehol senkit nem küldenek el nemleges válasszal. Ha ebből a szempontból nézzük, nagyon rugalmasak. Bár ellentmond a kettő, de a japánok valahogy mindig megoldják, hogy a már meglévő keretek között pozitívan kezeljék a problémákat.
A döntéshozatal lassú, mivel fontosabb dolgokat csak a felettes dönthet el. Kedves szokás azonban, hogy reggelente munka előtt köszöntik egymást és tornáznak.
Az egyéni felelősségvállalás nem mondható fejlettnek az országban, Ivett véleménye alapján kimondottan alacsony szintű. “Mind a társadalomra, mind a cégre jellemző a kollektivizmus. A felelősség is a csoporton belül oszlik el. A nyugati munkamodellre jellemző a gondosan megszabott munkakör, az, hogy az egyénnek mettől meddig tart a feladata, felelőssége. Japánban ezek a körök azonban vagy egybeérnek, vagy elmosódottak a vonalaik.”
Az egyéni felelősségvállalással ellentétben a társadalmi felelősségvállalás meghatározó szerepet tölt be a munkáltatók életében, nagyon elkötelezettek az önkénteskedés iránt. „A CSR minden cég pillére, amit feltétlenül az előtérbe helyeznek. Mivel nagyon erős az országban az önkéntesség, a cégek is sokszor vállalnak szerepet önkéntes munkákban: legyen az egy kihalóban levő állatfaj megmentése, vagy csak a cég körüli járda felseprése.” Ezen felül elvárják a munkán kívüli példás magatartást. „Ha valaki ittasan karambolozik, azonnal kirúgják, mert szégyent hozott a cégre, megszegte a törvényt”, meséli Ivett. E szempontból nehezíti a japánok helyzetét, hogy sok a kocsma, és Anikó elmondása szerint “szerda és péntek általában a vállalati ivós nap”. Ivett rátesz még egy lapáttal: „a japánok (bár általában nem igazán bírják) nagyon szeretik az alkoholt. Az első számú szórakozási lehetőség a karaoke és az izakaya (japán típusú bár).”
Az élet a magyar árak duplájába kerül, és az átlagos 350 000 jenes fizetésből akár egy kereső féllel is kényelmesen megél egy család. A jen árfolyama jelenleg 2,3 forint körül mozog. A lakhatás, az élelmiszerek és a közlekedés drága, azonban az elektronikai cikkek olcsóbbak, mint Magyarországon. Anikóék vidéken laknak egy háromszobás lakásban. “60.000 jent fizetünk egy hónapban. Egy átlagos étteremben kb. 800-1000 jenből meg lehet kajálni. Az alapvető japán élelmiszerek olcsóak, viszont a hús, tejtermékek, sütemények drágák. Nagyon drágák a gyümölcsök, egy alma minimum 100 jen, egy dinnye 2000 jen.”
A közbiztonságot tekintve Japán élen jár.
Vidéken ott lehet hagyni az autót, biciklit táskával, bevásárló szatyorral együtt lezáratlanul, és nem vesznek el semmit. Híres az a felmérés, amikor azt vizsgálták, hogy melyik országban adják le legtöbben az elveszett pénztárcát. Japán lett a győztes. Itt az a felfogás, hogy ami a földön van, az valakié, és valószínűleg keresi, nem pedig az, hogy ami a földön van, az bárkié, ergo az enyém. Sokszor látni a parkokban vagy utcán az ágra felakasztott zsebkendőt, sapkát stb. Az emberek felveszik a földről és felakasztják, hátha az, aki elhagyta, visszamegy keresni.
„Tisztelik egymás tulajdonát”, ahogy Anikó mondja.
Ha Japán, akkor sushi, de Ivett elhessegeti a sztereotípiát. „Bár ma már elérhető árban is vannak sushi bárok, még mindig inkább csak hétvégi kiruccanáskor vagy alkalmakkor esznek az emberek nyers halat. Az ételek alapja a szójaszósz, mirin (erjesztett, édes sake, vagyis rizsbor), és az ecet. Ez a három összetevő körülbelül megfelel a magyar só-bors-pirospaprika fűszereknek (fontosság szempontjából). Az ételek híresen egészségesek, nem használnak sok zsírt, sok tengeri alapanyagot dolgoznak fel (alga, hal, kagylók), illetve sok szójából készült (tofu, szójaszósz, szójabab) ételt esznek. Ennek is köszönhető, hogy Japánban a legmagasabb a születéskor várható átlagéletkor, és az elhízottak aránya kicsi. Manapság azonban egyre elterjedtebb a kenyér, a hús és az édességek a fiatalok körében, ezért a halfogyasztás és a hagyományos étkezés kezd visszaszorulni a nyugati ételek javára.”
Az ország természeti katasztrófák szempontjából meglehetősen veszélyesnek mondható. A lakosság megtanult együtt élni ezzel, és amennyire a körülmények engedik, felkészültek a csapásokra. A lányok egyöntetűen számolnak be az utóbbi évek szélsőségesebbé váló időjárási jelenségeiről. “A tájfunok egyre nagyobb kiterjedésűek, és egyre hosszabb ideig tartanak, az esőzések egyre hevesebbek, a nyarak egyre forróbbak, míg a telek egyre keményebbek.” A földrengések megszokottak. Ivett így mesél a kezdeti félelmeiről:
Még ma is emlékszem, amikor először idejöttem, a harmadik napon volt egy földrengés. Csak hármas erősségű volt, ami itt nagyon elenyészőnek számít, de én az éjszaka közepén is kipattantam az ágyból, és rohangáltam az ágy és az ajtó között, míg el nem múlt. Ma már egy ilyen földrengésre fel sem kelnék az ágyból. Mindent meg lehet szokni, még a természeti katasztrófákat is. Az Ibaraki prefektúrában, ahol tanultam, havonta volt egy ilyen kisebb földrengés, ezért elég gyorsan “belerázódtam”. Már az általános iskolákban vannak földrengésekkel és más természeti katasztrófákkal szembeni kiképzések, a cégeknél évente rendeznek ilyen gyakorlatokat. Még nekünk, külföldieknek is volt az egyetemen külön előadás arról, hogy mit kell csinálni ilyen esetben. Azon kívül minden városban ki vannak táblázva a menekülési pontok.
A 2011-es fukusimai atomerőmű-balesetet maga után vonó földrengésre azonban lehetetlen volt felkészülnie Japánnak.
Sajnos volt “szerencsém” átélni a hírhedt 9.2-es földrengést 2011-ben. Az epicentrumtól 250 kilométerre délre, Yokohamában dolgoztam éppen a 8. emeleten. Már nem emlékszem, mekkora volt Yokohamában a rengés, de arra igen, hogy amint erősödött a rengés, a főnökök az osztályon egyöntetűen elkezdtek ordibálni, hogy mindenki bújjon az asztalok alá. Ez jó is volt, mert pár dolog már potyogott is le az asztalokról, polcokról. A rengés nagyon sokáig (kb. 3 percig) tartott, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Amint elült a rengés, az éves kiképzésben meglett rutinnak köszönhetően mindenki fegyelmezetten kivonult az épületből, és mentünk haza. Az autópályát ilyenkor lezárják, ezért az utakon hatalmas dugók voltak. Nekem az átlagosan 40 perces út aznap 9 órába (!) telt. A telefonok sem működtek órákig, nemcsak a rengés miatt, hanem mert a vonalak ultra-túlterheltek voltak.
Az igazi katasztrófa azonban csak ezután jött.
Bizonyára mindenki kíváncsi, hogyan illeszkedtek be a lányok e távoli helyen, számunkra talán szigorúbbnak tűnő környezetben. Ivett azt állítja, hogy még jobban érzi magát, mint itthon. „Végeredményben az ember akkor érzi jól magát, ha a környezete megfelel a saját követelményeinek. Nekem Japán ebből a szempontból nagyon megfelelt. Ez egy olyan ország, ahol békén hagyják az embert, ha ő is békén hagy másokat, ahol a munkának megvan az eredménye, és nem kell apró, mindennapi dolgokon idegeskedni, például ha bankba vagy az önkormányzathoz kell menni, tudom, hogy bármi történjen is, meg fogják oldani a problémámat, és nem kell harcolni érte. Bár holtomig ki fogok lógni a japánok közül – az átlag 150 cm-es nőkhöz képest 168 cm és szőke vagyok -, de lelkiekben mégsem érzem, hogy kilógok a tömegből.” Vannak dolgok, amik hiányoznak neki Magyarországról, de több apróság is van Japánban, ami az itthoni légkörre emlékezteti, például a fürdőkádban való fürdés, vagy az, hogy a japánok is leveszik a cipőjüket, mielőtt a lakásba bemennek.
Amikor Ivettet az előnyökről és hátrányokról kérdezem, így foglalja össze a tapasztalatokat:
Könnyű és fair az élet, annyit kap az ember, amennyi munkát, energiát befektetett, a politika nem meghatározó a mindennapi életben. Sok szép hely van, fürdők, tengerpart, hegyek. Természetesen, mint mindenhol, itt is vannak kevésbé jó dolgok: az időjárás szörnyű (párás, meleg nyár, tájfunok), mindenki egyszerre megy nyaralni, és szórakozni az ünnepnapokon, ilyenkor minden tömve van. Illetve, hogy messzire van Európától. Sokszor jó lenne csak úgy hétvégére hazaugrani. Sok külföldi nem bírja elviselni, hogy itt mindenre van szabály és manuál, nem igazán intuitívak az emberek. Nekem viszont éppen ez tetszett meg az országban. Véleményem szerint Japánban élni olyan, mintha mindenkinek lenne egy kerete, amiben élhet. Ezt a keretet nem lehet könnyen átlépni, viszont a kereten belül szabadon mozoghat az ember. Nem teljes a szabadság, de legalább az ember tudja pontosan, hogy hol a határ, mit szabad és mit nem, míg a nyugati társadalomban sokszor ez nem így van. Aki ismeri a “kiskapukat”, előbbre léphet, itt viszont nincsenek kiskapuk. Mindenkinek ugyanaz a kerete van, és aki okosabb, szorgalmasabb, az lép előbbre, nem az, aki ravaszabb.
Elmondása alapján sok külföldi nem tudja elviselni a túlzott szabályozottságot. Ivett szerint ez leginkább annak köszönhető, hogy nem értik meg a japán kultúrát, pedig mindennek megvan a magyarázata.
Anikó úgy vette észre, hogy „a japánok elismerik és befogadják az olyan külföldieket, akik szeretik a japán kultúrát, és igyekeznek japánul kommunikálni, beilleszkedni. Persze rengetegen még így is tartják a távolságot, igaz barátokat nehéz szerezni. Szeretek itt lenni, gyönyörű a természet, kedvesek az emberek. Kisebb különbségeket észreveszek, de nem sokkolt egyik sem annyira. Elfogadom, hogy ők mások, máshogy nőttek fel. Úgy érzem, hogy az általam nagyon szeretett japán kultúra elfeledőben van, és ez kihat a társadalmi, környezeti és szellemi változásokra is. Próbálom átadni nekik a régi értékek megőrzésének fontosságát, és azzal, hogy ezt egy külföldi teszi, sokszor újra rátalálnak ezekre. Ilyenkor én is jobban elkezdem becsülni a saját kultúrámat.” Anikó nem szenved a honvágytól, de őrzi magyar gyökereit. Mindezt különféle előadások, táncbemutatók és gasztroesemények formájában, a kókuszgolyót pedig annak elkészítési módszere miatt ökoédességként népszerűsíti. Általában egyszer egy évben hazalátogat: „Ilyenkor feltöltődök a szeretteimmel, barátaimmal, és elcsodálkozom a változásokon.”
Murger Szilvia
“Az élet a magyar árak duplájába kerül, és az átlagos 350 000 jenes fizetésből akár egy kereső féllel is kényelmesen megél egy család. A jen árfolyama jelenleg 2,3 forint körül mozog.”
Ez nem nagyon akar kijönni. Ha minden kétszer annyibe kerül, akkor hogyan lehet kijönni ilyen kevésből?
Nagyon tetszett! Lesz folytatás? Képekkel, további részletekkel (talán Pipas is megértené, hogy jön ki …- bár nem értem, hogy mit nem ért :), beszámolókkal a mindennapokról. Szívesen olvasnám. Ivettnek japán férje van?
na és a kukiméret?
Nagyon érdekes cikk! Kíváncsi lennék, hogy milyen kiválasztási folyamatban kell részt venni, ha egy japán cégnél szeretnél dolgozni? Gondolom a multiknál teljesen máshogy megy, mint a japán cégeknél.
Pipas: itthon nem igazán a négyszázezer forint az átlagkereset a japánhoz képest feleannyiba kerülő árakhoz…
Azért Japánban hiába beszélsz japánul és próbálsz beilleszkedni, 10-15 év múlva is idegen maradsz…
@Pipas: A bruttó 350 ezer jen nettója nagyjából 600 ezer forint körül van, miközben a magyar átlagfizetés 160 ezer forint körül van. Dupla árak mellett is több maradna, ha a lakhatás és a közlekedés nem lenne minimum tripla áron a nagyvárosokban…
@Pipas: 800e Ft bruttó
a magyar meg jó ha Br100-140-at haza visz és nálunk 27% az áfa
náluk valami 10% alatti
Véleményem szerint Japánban élni olyan, mintha mindenkinek lenne egy kerete, amiben élhet. Ezt a keretet nem lehet könnyen átlépni, viszont a kereten belül szabadon mozoghat az ember. Nem teljes a szabadság, de legalább az ember tudja pontosan, hogy hol a határ, mit szabad és mit nem, míg a nyugati társadalomban sokszor ez nem így van. Aki ismeri a “kiskapukat”, előbbre léphet, itt viszont nincsenek kiskapuk. Mindenkinek ugyanaz a kerete van, és aki okosabb, szorgalmasabb, az lép előbbre, nem az, aki ravaszabb.
Ezt jobban, szebben megfogalmazni se lehetett volna.
Köszönöm az írást, igen jó volt olvasni!
A két lánynak sok örömöt és boldogságot új hazájukban!
A “két lány” meg a “japán” szavakra automatikusan kattintottam, erre nem is pornó!
De ha már itt vagyok:
“A japán társadalom a precízen meghatározott szabályok és a magas szintű szervezettség társadalma; az új befogadásával kapcsolatban nagyon óvatosak, körültekintőek.”
Értsd: ha a magyar nem akar menekültet meg gyüttmentet, akkor fasiszta soviniszta. Ha a japán, akkor körültekintő és óvatos.
“Kedves szokás azonban, hogy reggelente munka előtt köszöntik egymást és tornáznak.”
A rohadt Orbán ilyen kötelező testneveléssel jön a 21. században, az ostoba barma! Viszont a jófej japánok minden nap tornáznak, ebből is látszik, emnnyivel jobbak.
A japanok primitiv balnagyilkosok, atomot nekik !
@tralalala: Látom a humor nem idegen tőled!
S bár igazad van, szerintem ez a jó kis írás TÖBBET ÉR annál, hogy a napi politikaszart idekenjük. Még a végén jön valaki és beidézi a japán hozzáállást az iszlám valláshoz és teljesen elszabadulnak az indulatok.
Szerintem inkább maradjunk meg a lányok igazán jó történeteinél és ábrándozzunk arról, hogy egyszer talán eljutunk oda…
Azt hiszem én ma megnézem a neten az Utolsó szamuráj című filmet…
Egyébként az Anjin szan történetét hébe-hóba újra és újra végignézem, nagyon tetszik benne a japán nyelv.
Gyermekkoromban mikor először láttunk, állandóan úgy köszöntünk egymásnak hogy “konníí csiva tornagatya szaga”!
Meg kérdeztük hogy a “vakari mászkál”?
A Kill Billnek is az egyik legjobb jelenete a Hattori Hanzós japánul beszélős.
Ja és van egy komoly Kuroszava DVD szettem is az összes klassz FF filmjével, benne az eredeti japán verziók is, felirattal. Magyarul nem de németül igen, ami nekem megfelel.
“Egy átlag japán nem megy haza este 8-nál korábban, a napi 12-14 óra munka megszokott.”
Ezek elmebetegek, még a 8 és fél óra is elviselhetetlen, maximum 5 órat tartanék elfogadhatónak, de abban már a reggeli, ebéd is benne van.
Ezeknek a barmoknak, akkor nincs otthonuk, hanem munkahelyük az otthonuk, ahonan időnként eltávoznak pár orára.
@4 óra munka 10 óra pihenés 10 óra szorakozás: Igen de én azt olvastam, van vagy ötven (???) olyan napjuk amikor munkaszünet van.
Mint a cseresznyevirágzás meg mittudomén pillangók repülése, tavaszi szél vizet árasztg nep, efféle 🙂
Talán a lányok megmondják hogy ez stimmel-e, bár ők asszem most éppen alszanak odahaza…
@4 óra munka 10 óra pihenés 10 óra szorakozás: Ja és biztos olvastad a Guglinál bent, vagy a parkolójában ÉLŐ munkatársakról a sztorit a neten? Szóval bár a japánok egy ritka perverz nép, van ilyesmi máshol is…
@BéLóg: Igen egy kicsit én is szégyelltem magam, de már elmúlt.
@lukszkajvoker: Nyugi, ahogy elnézem, épp kihalnak. Napi 14 óra bálnavadászás meg csápospornó nézés mellett már a gyermeknemzés tényleg nem elvárható tőlük.
Az meg kifejezetten hasznos, hogy kerete van az életüknek és abból nem léphetnek ki, mert mikor kilépnek, akkor mindenféle vegyifegyvereket tesztelnek a kínaiakon, az meg ugye nem jó senkinek (kivéve talán a kínaiaknak, mert végre valaki komolyan veszi őket).
@tralalala: Értékelem az ilyen megjegyzéseket, trallalalalalala…. 🙂
@BéLóg: az igaz, hogy a japanok hosszu orakat toltenek a munkahelyen, de ezt ne ugy kepzeld el, mint valami eszeveszett hajtast, gyakorlatilag orak telnek el azzal egy irodaban
hogy semmit se csinalnak, de mindenki elfoglaltnak tunik
azt imadom Japanban, hogy ha egy megfelelo egyetemen vegeztel (befizetted a tandijat es bejartal megirni a teszteket), akkor lesz egy jo allasod, ahova nem azert vesznek fel, mert ezt vagy azt profin tudod, hanem mert engedelmes, kooperativ, szemelyiseg nelkuli ember vagy
az a magyar betegseg ismeretlen ott, hogy egy kezdo rendelkezzenk tapasztalattal es lehetoleg 3 ember munkajat lehessen ratolni
nem, a kezdot betanitjak, a diplomaszerzes amugy rettenetesen konnyu, csak bizonyos diplomakkal csak bizonyos terueletkre mehetsz, de a tudas mondjuk ugy, hogy a legtobb irodai munkanal masodlagos
a japan egyetem se olyan, mint egy nyugati, hogy komoly tudosokat kepeznek a diakbol, a japanok az egyetemet amolyan hivatalnak tekintik, ahova bemennek, befozetik a tandijat, varnak 4 evet es kapnak egy certificate-et, hogy elvegeztek
kb mint egy magyar kozepiskolaba ahogy bejarnak a gyerekek, olyan mentalitassal jarnak be egyetemre a japanok, ahol persze egyetemi targyakat tanulnak, de nem egyetemi polgar agyaval, hanem kb mint egy magyar kozepiskolas, megtanuljak a tankonyvet, irasban levizsgaznak (szobeli vizsga nincs, csak teszt), a tesztre tanulnak, nem az eletnek, ezert mondjuk ami nem kell a kesobbiekben, azt azonnal el is felejtik
nem azert mennek egyetemre, mert erdekli oket az adott terulet, hanem mert X allast akarnak megkapni, ahol eletuk vegeig szeretnenek dolgozni, ezert Y egyetemre kell menniuk, hogy az allas elnyeresehez szukseges certificate-et megszerezzek
ennyi nekik az egyetem haszna, mint egy diplomakibocsato hivatal (egesz Tavol-Keleten igy van, nem csak Japanban)
angol szakos japan egyetemistaknal tapasztaltam, hogy semennyire se tudnak angolul
egyszeruen ez ott nem gaz, ugyis van a gyerekeknek cram school, ahol angol anyanyelvu tanar tanitja oket, a japan nemzetisegu angoltanar teszteket irat es arra kesziti fel a gyerekeket, a beszedet nem is tanitjak
ha a japan nemzetisegu tanitja a beszedet, az katasztrofa, a magyarok szoktak szegyenkezni az eros akcentusuk miatt, de a japanok nem szegyellik, hogy egyszeruen erthetetlenul beszelnek angolul, ugyanakkor a munkahelyukon memokat mondjuk elore gyartott panel mondatokbol szepen meg tudnak irni angolul)
a munkafolyamatok tenyleg hihetetlenul le vannak egyszerusitve, minden szakmaban, amit en lattam, jogaszok, konyvelok, senki sincs raszorulva az europai ertelemben vett gondolkodasra, vannak ezek a manualok, amik alapjan mennek a munkafolymatok, gondolkodni nem sokat kell, plane nem magadnak megkeresni a megoldast egy esetre, ha elkezdesz gondolkodni, keresni a trukkoket, a kiskaput, az eltero, de jobb megoldast, azzal csak azt ered el, hogy azt hiszik, hulye vagy, aakadekoskodsz
a fonoknek mindig igaza van, a nagy egoval megaldott feher ember az udvariatlannak van titulalva, durva, serto, ha visszakerdez, de ilyenkor altalaban csak atneznek rajtad es hulyenek vagy nezve
szoval ha egyszer szert tettel egy allasra, onnantol nem sokat kell gondolkodni, de a nagy hajtas, hosszu munkaido is inkabb legenda (tenyleg bent vannak estig, de az nem olyan hatekony munka am, inkabb korulmenyes, formalis arcmutatas a fonok es a ceg fele)
ja es a kulfoldi diplomakat nem mindig tudjak hova tenni, a japan egyetemek rangsorat ismerik fejbol, az alapjan be tudjak hatarolni, hogy kifele vagy, hogy hol vegeztel, de egy budapesti egyetemre csak eltatjak a szajukat es nem jelent nekik semmit
amit szeretek Japanban, az a szervezettseg, ha japannak szulettel es betartod a szabalyokat, befozetnek a szuleid cram schoolba, megirod a teszteket, befizeteted az egyetemi tandijat, akkor megkapod az allast, amivel eleget keresel ahhoz, hogy eltartsd a felesegedet es a gyerekeidet
az utobbi evtizedben azert ez a nagy kenyelmes, biztonsagos elet megremegett, konnyu kiesni a rendszerbol es akkor vege a vilagnak, nem veletlenul van rengeteg maganyos ember, ongyilkos
kulfoldiekkel szemben roppant bizalmatlanok, nem tudjak a kereteik koze beskatulyazni oket, ezert se alkalmaznak sok kulfoldit
a gyarakban mar joreszt filippino, indonez, kinai stb. vendegmunkasok dolgoznak, japan fiataloknak jobbara nem palya a fizikai munka, akkor mar inkabb otthon maradnak
a vendegmunkas sose lesz allampolgar, igy nincs veluk gond
a rendszerbe epitett xenofobia, de ha ezt egy feher, nyugati orszag csinalja, akkor le lenne rasszistazva
a tobbi azsiai nepnel magasabbrendunek tartjak magukat, de a koreai meg a kinai is sajat magat tartja felsobbrendunek, ez Azsiaban normalis
a nok szules utan altalaban tobbet nem dolgoznak, amit mondjuk eloszor furcsalltam, hogy egy jo allast otthagy a csaj, ha lebabazik es sose megy vissza
apu meg estig dolgozik, illetve jobban mondva nem megy haza csak keso este
a hazasparok sokkal kevesebb idot toltenek egyutt, mint a magyar csaladok
@tralalala: a japanoknal tabu a masodik vilaghaboru valodi tortenete
az egesz tarsadalom ugy no fel, hogy semmit se tud arrol, hogy miket csinaltak, az ilyen haborus bunos dokumentumfilmeket, tenyfeltaro dolgokat Japan elleni tamadasnak tartjak
nem kernek bocsanatot, mert nincs miert szerintuk
totalisan ellentetes hozzaallasuk van, mint a nemeteknek, akik porig lettek alazva es foldon csuszva kertek bocsanatot ezerszer
ja, meg annyit, hogy az eloregedo tarsadalom ellenere hihetetlen kenyelmes, magas az eletszinvonal, szoval akik temetik Japant, azok tevednek
igen, eloregszik, de nem szar az elet
nem lesz vilaghatalom mar sose, de a japanok kenyelmesen eleldegelnek a maguk alkotta keretek kozott, ok magukra szabtak az orszagukat, ez nekik igy jo
nekem japan szakos ismeroseim, akik konkretan japanbuzik (manga, anime, osszes kawaii dolgot gyujtottek gyerekkoruk ota), amikor kimentek osztondijjal, nem mindnek jobb be
az egyik azt mondta, ez neki tulsagosan japan hely
marmint amikor szembesult azzal, hogy a japanok konkretan beskatulyaztak valahogy es onnantol kezdve ugy volt meitelve
osztondijas, tehat nem marad itt, kulfoldi, de nem a nagyon imadott amerikaiak kozul, nem ismeri a baseballt, nem hires Japan egyetmre jar stb.
onnantol kezdve ugy kezeltek, mint egy jottmentet (nem durvan, csak abbol a skatulyabol sose lephet ki)
szoval aki Japant szereto kulfoldikent japan modon akar elni koztuk, felveszi a nyelvet, a szokasokat, a munkahelyen is “japanoskodik”, nem laza europaikent nyomul, annak se adjak meg mindig a lehetoseget, bizalmat
ja, a kaja nem mindig annyira rohadt egeszseges, rengeteg deep fried cuccot esznek, olajban sutott husok, a szojaszosz se eppen egeszseges, a tengeri kajakat imadom, de olom, higany, radioaktiv anyagok, mindenfele szenhidrogen szennyezes felhalmozodik bennuk
a szusi annyira nem unnepi kaja ott, mi akarmikor beultunk egy szusira, amikor ehesek voltunk este
@tiller foch: Köszi. Mi a helyzet azzal az állítólagos 50 🙂 napnyi tingli-tangli ünnepekkel amelyeken nem kell dolgozni?
Egyébként a japán perverziókról is olvastam már, pl. a szoknya alá betett fényképezőgépekről, vagy a diáklány bugyikat szagolás céljára áruló automatákról, effélék…
@tralalala: minek kell mindig, mindenhol politizálni? annyira színvonaltalan a hozzászólása … ah …
@4 óra munka 10 óra pihenés 10 óra szorakozás: szerintem nem kellene senkit baromnak nevezni, csak azért, mert mások a szokásaik …
egyébként meg, ha valaki nagyon szereti a munkáját, akkor nem sok az a 12-14 óra 🙂 A hozzászólása alapján persze nem gondolom, hogy valaha átérezte ezt a fajta munka szeretetet.
@Mari-2: Szerintem elég hamar túlléptünk rajta…..
Aze ez a japan egyetemi kepzes ez meglep. Azt hittem, hogy nyilvan naluk vannak a legdurvabb egyetemek, ahol ha valaki nem szumakumlaude vegez, akkor kotelezo az ongyilkossag.
Erdekes, hogy ott is ilyen amerikai tipusu blodli kosarlabdaegyetemekhez hasonlok vannak, ahol oktatas nem folyik, csak bejarnak a “tanulok”, mert addig sem az utcan bunoznek.
De megis akkor hol kepzik szakembereket, kutatokat, tudosokat ?
@BéLóg: igen, tudtommal is rengeteg (magyar szemmel) ilyen kis lofasz ilyen-olyan napjuk van, amik persze munkaszuneti napok is egyben
de 50 tuti nincs
en huzamosabb ideig nem eltem Japanban, csak tobbszor megfordultam ott par naptol par hetig terjedo idotartamra
en egy masik azsiai orszagban vagyok inkabb otthon, sok japannal talalkozom itt is, munkaugyben is, altalaban nem fiatalok…
meg ismerek olyanokat, akik hosszabb ideig eltek ott vagy ma is ott elnek, nem magyarokat foleg, a kulfoldiek jo resze szereti ott a kenyelmet, magas fizetest, de sose erzi magat befogadottnak (mert nem is fogadnak be), nem tamadnak meg az utcan, de vannak azert kellemetlen esetek, meg az elfojtott idegengyulolet is atsut neha a kozombos arcukon, a csakazertse legyen az idegennek igaza mentalitas, egyszeruen megsemmisitoen atneznek rajtad, ha nem tetszel nekik
ezt nem magyaroktol halottam, hanem angolszasz orszagokbol erkezettektol, tehat nem a magyar pesszimizmus az oka ennek, a japanok sajnos ilyenek
beskatulyaznak (borszin, allampolgarsagod – amerikai, kanadai, brit, ausztral az nagyon szuper, ellenben a filippino, indonez, indiai, akarmilyen arab, kinai az nagyon nem szuper, beszelsz-e japanul, milyen japan egyetemen vegeztel, mit dolgozol, mennyit keresel, ezeket mind belovik nagyon gyorsan, aztan onnantol te el vagy konyvelve valahogy, amit nem kotnek az orrodra, de ebbol a skatulyabol sose kerulhetsz ki)
pl ha egy masik azsiai orszagbol jottel, sarga a borod, de nem vagy japan, akkor vegezhettel te akarmilyen egyetemet, melyen leneznek teged
feherekkel picit mas a helyzet, de ott is megvannak a skatulyak
amit imadok abban az orszagban, az az, hogy iszonyatosan szervezett, mindennek megvan a helye, ideje, persze nem alkalmazkodnak hozzad, hanem neked kell a rendszerbe beilleszkedni, droidoknak kifejezetten jo hely, gondolkodni nem kell sokat
ami szuper, hogy a munkahelyeken en ugy tapasztaltam es ismeroseim is elmondtak, hogy minden folyamat a legprimitivebb modon le van egyszerusitve (ez bankoknal, befektetesi cegeknel, kereskedelmi cegeknek, szallitmanyozasban, IT-iparban, minden irodai munkaban igy van, gyakorlatilag egy kesz, evtizedekkel ezelott kitalalt rendszerbe lepsz be, megtanulod a rendszer, ilyen-olyan formanyomtatvanyokat, folyamatokat es onnantol kezdve nem nagyon kell gondolkodassal bibelodni az elkovetkezo 30-40 evben, ami egy nyugatinak szokatlan lehet) mindenki fogaskerek, egy droid, aki bemegy dolgozni, hazamegy este es igy etelik egy elet
de kozben a kenyelem maga foku, szolgaltatasok mindenhol elerhetoek, igazi fogyasztoi tarsadalom, ami nekem picit szokatlan, akarhova megyek, en a szocializmusban, hianygazdasagban nottem fel 🙂
nekem az is durvan szokatlan, hogy nok nem dolgoznak hazassag, de legkesobb szules utan egy percet se tobbet
nem csak Japanban, de szegenyebb azsiai orszagokban is igy van, en ezt maig nem tudom felfogni, mert en a szocialista Magyarorszagon nottem fel, anyam, nagyanyam is dolgozott, diplomasok voltak
szoval az en agyamnak sok-sok ev kulfoldi elet utan is furcsa, hogy akar dusgazdag nyugati orszag, akar csoro azsiai, akar a gazdag Japan fogyasztoi tarsadalom es a noknek tok rendben van, sot elvaras is, hogy otthon maradjanak
a szexualis perverziokkal kapcsolatban megjegyzem, hogy a diaklanyok hasznalt bugyijanak megvasarlasa es felhasznalasa csak egy az ezerfele perverziobol, gyakorlatilag nincs olyan perverzio, amire ne epult volna uzlet
emellett rettenetesen prudek, kepmutatoak is a japanok
a japan noket nem Japanban a legkonnyebb megfektetni, ott tartjak a tarsadalom merev szabalyaihoz magukat
de ha egyszer kiszabadulnak egy europai vakaciora, akkor a legrondabb europai pasas is elcsavarhatja a fejuket
ha kikerulnek abbol a kozegbol, ahol fenn kell tartani a latszatot
de ez nem a poszt temaja, ahogy latom ezt ket holgy irta, ok meg erenyesek es szolidak 😛
Japan a japanokra van szabva, ha neked ez bejon, akkor jol erzed magad, ha nem vagy kepes alkalmazkodni (olykor a faszsagaikat toleralni), akkor ok sose ognak hozzad alkalmazkodni
amugy ismeroseim, akik elnek ott eletvitelszeruen maganyosak, meg amelyik hazas is egy helyi novel, az is latja hogy a szerelem az nem igazan langol ott, egyszeruen egymas mellett elnek, de akar ki is cserelhetnek az asszonyt egy masikra, fel se tunne a pasasnak, egy feher ismerosom, aki japan not vett el, azt mondta vicceskedve, hogy gyakorlatilag mindegy lett volna, ha a felesege valamelyik egyetemi evfolyamtarsat veszi el, mind ugyanolyanok, ugyanugy elnek, ugyanazt szeretik, ugyanugy keverik meg a teajukat, ugyaugy vannak szocializalva
azt mondta ez az amerikai faszi, hogy meg se csalna az asszonyt egy masik japan novel, mert nincs ertelme, semmi ujdonsagot nem adna neki, tok ugyanolyan lenne minden (thai, europai, latin-amerikai novel megcsalna, de az meg ritka ott 🙂
apasas nem rasszista, hisz japan not vett felesegul
gondolom a japan noknek meg minden amerikai ferfi egyforma
@dukeekud: a japan diakok ovodas koruktol kozepiskola vegeig, egyetemre kerulesig kurva nagy nyomas alatt vannak
rengeteg teszt, arra tanulni kell, szulok fizetik a cram schoolt, ahol belejuk verik, amit a rendes iskolaban kellene megtanulni
rettenetes osszegeket koltenek a gyerek oktatasara, ugyanakkor a cram school nelkul nem tanulnak meg azt se, amit az iskolaban kell tudni, nem beszelve az egyetemrol
azert vannak ongyilkossagok, mert sok csalad erejen felul is beleoli a penzet a gyerek tanulmanyaiba, iszonyatos szegyen, ha ezutan megbukik
ehhez kepest az egyetem az mar celegyenes, akkor mar tul van a japan diak evtizednyi bullying-on (ez nagyon durva es elterjedt az iskolakban), ezermillio teszten, cram schoolban eltoltott delutanokon, az egyetem az mar egy setagalopp is lehet, hisz az is fizetos es ugye az egyetem a diakok tandijaibol el, nem szopatjak szarra oket, foleg ha nem is egy komoly szak
Magyaroorszagon az egyetemek a szopatasra mennek ra, sokszor nem korrektek (a hallgatok se korrektek sokszor), Japanban korrektseg es elore lefektetett szabalyok vannak kiszamithatosag
aki bekerul egyetemre, az gyakorlatilag egy hivatalba jar be, ahol az eljaras vege megfelelo osszeg kicsengetese utan diplomat kap
ilyen international business meg hasonlo diplomakat azert ott se tul nehez megszerezni
nyilvan egy orvosi vagy fizikus diploma az objektive nehez, de az Magyarorszagon is kemeny
csak hat a japan fiatalok se mind termeszettudomanyos szakokra mennek
@Online Távmunkás: “A bruttó 350 ezer jen nettója nagyjából 600 ezer forint körül van, miközben a magyar átlagfizetés 160 ezer forint körül van. Dupla árak mellett is több maradna, ha a lakhatás és a közlekedés nem lenne minimum tripla áron a nagyvárosokban… “
Ha 600 ezer a nettó és kétszer drágább minden, akkor az 300 000 forintnak felel meg. Ebből kényelmesen megél egy család? Hát nem tudom, nyilván ki mihez van szokva.
@Pipas: Itt senki sem tud olvasni magyarul?
Az írásban szó sincs nettóról meg bruttóról. Ez valami magyar tudatalatti baromság, hogy a fizetést automatikusan nettónak vagy bruttónak érti valaki, miközben el se hangzik.
Ne kezdjétek már a 350 ezer jenes fizura automatikusan a bruttót alkalmazni!
Ahogy a megélhetésnél sem érdekes, hogy mennyi az áfa ott és mennyi itt. Ha a kaja ára 2x annyi, akkor 2x annyi. Senkit se érdekel, hogy ennek mekkora az ága-tartalma.
@HgGina: De én tudok olvasni. Nem is bruttóztam! De japán akkor is drága.
Japán életformát igazán jól bemutató poszt. A sok pozitívum ellenére sem tudnék ott élni. Lehet, ha már a középiskolában érdekelt volna a nyelv,a Japán kultúra, másként gondolnám. Mindenesetre le kalappal Anikó és Ivett előtt.
Az egyik kedvenc országom, sokáig az volt a tervem, hogy egyszer Szibérián keresztül szárazföldön közelítem meg, de sanszos, sajna hogy ide nem fogok elmenni, üzleti stb. út nálam szóba se jön, magánszervezésben pedig nem mernék, éppen a nyelvi akadályok és az ebből eredő áthidalhatatlan problémák miatt…
A kiszámíthatóság egy magyarnak, aki kívül van és kívül akar maradni az ügyeskedő mutyivilágból,felbecsülhetetlen, egyszerűen szinte mesebeli rossz értelemben hogy ahány bíró annyiféle ítélet, ahány általános iskola,annyiféle esély a jövőre a gyereknek, sokszor egyszerűen azt érezni, hogy a sors játékszere az ember, már megesett velem az is, hogy a véletlenszerűségeknek ebben a halmazában egész elképesztően jól jártam valamiért,de sokszor több az, amikor hátrányom van ebből…:(
@kewcheg: en is akartam regen sziberiai expresszel menni Kinaba, de aztan mas uton eljutottam es maradtam is
Japanba, mivel elotte mar ismertem sok japant munka ugyben, nem vagytam
Japan amugy nem az a tipikus turistacelpont, latnivalo van boven, de draga, meg egy nyugati turistanak is, annyira szerintem nem erdekes, mint ahogy beallitjak sokan, plane a varosok, hipermodern, de szamomra ez semmi extra
en turistakent biztos sose mennek
a legtobb fiatal angolszasz orszagokbol kimegy angolt tanitani oda, megszedi magat, keres egy vagyont esetleg egyetemre jar, igy szerintem van ertelme, hogy penzt keresel ott vagy tanulsz, de en turistakent, hogy lassam a nagyvarosi nyuzsgest vagy valami vulkanikus spa, furdovarost felkeressek a hegyekben, azert nem erte volna meg elmenni Japanba
szerencsere en eljutottam tobbszor is mas uton-modon, de ha turistaskodni akarok, akkor megyek valahova mashova Azsiaban
kellemetlensegek viszint ertek munkahelyen, a japanok reszerol a tobbi azsiai magasrol lenezese (az eleg gyomorforgato), a japanoskodas (vegelathatatlan meetingek, fonok beszel, de en mar mennek haza, de 12 orat azert mindenki ott ul a semmire), a munkahelyi korulmenyeskedes, az, hogy nincsenek tekintettel arra, hogy csaladod van, mennel haza (mondjuk a munkaidom este hatig tart, de rendszeresen este 7-9-ig meeting volt, ez tok normalis, a japanok leszartak a sajat csaladjukat is, hiszen oket is igy neveltek a szuleik, hogy anyjuk otthon volt, az apjuk meg hazaesett este 10 utan, sose talalkoztak), rugalmatlansag, droidsag, ezt tapasztaltam tobbszor
lehet veluk boldogulni, csak aki nem ebben nott fel, nem egy szemelyiseg nelkuli ember, akinek jo a droidsag
tenyleg egy jo hely Japan, ami tetszett, az a kenyelem, a kiszamithatosag, jolet, rendszer
de ehhez olyan merevseg tarsul, ami nekem hosszu tavon vallalhatatlan (a helyiek is iszonyat frusztraltak, csak ezt nem szabad kimutatni)
expatkent eltem tobb helyen a vilagban, de sose akartam helyikent elni, ha letelepszek is, akkor is fenntartom magamnak a jogot, hogy mazsolazgassak, azt teszem magameva, amit akarok (nyelvet megtanulom, vegzem a munkamat, de a helyi hipokrita faszkodasokbol kimaradnek)
ha nekem be kellene allni Japanban a ceges droidok koze, akkor nekem elszakadnanak az idegeim egy ido utan
szerencsere azsiai munkatarsaim se vartak el sose, hogy ugy eljek, mint ok, en egy feher expat vagyok, tudomasul vettek, japanoknal ez nem menne szerintem, mas azsiai nepek jobban toleraljak a feher embert, igaz itt nem s lehet annyit keresni, mint a japanoknal
aki ott szuletik, ott no fel, az persze beleszokik, neki ez a normalis, de en mint szocialista orszag gyereke, aki megtanult okosan tulelni, nem egy joleti tarsadalomban nott fel, nekem a nyugati szibarita mentalitas, elpuhultsag, politikai korrektseg es kepmutatas pont olyan ellenszenves, mint a japanok rugalmatlansaga, xenofobiaja, eloiteletessege, beskatulyazasa, robotkent viselkedese
a japanok elvarjak, hogy ugy viselkedj, hogy nem zavarsz masokat
de ok nem mindig viselkednek ugy, hogy teged ne zavarjanak es mivel ok vannak otthon, ok szabjak a szabalyokat, mindig te leszel az, aki az o hulyesegeikhez is alkalmazkodni fog
ugyhogy en maradok mindig kivulallo, megtanultam egy azsiai nyelvet is (nem a japant), expatkent eleldegelek barhol, de en tuti nem fogok azsiaikent elni
jo, en nem vegeztem japan szakot, csak dolgoztam japanokkal, nem vagyok japanbuzi (a japanszakosok azok), ugyhogy nekem nem csupa pozitiv a velemenyem
szuper hely, kurvajol kerestem, de azert orulok, hogy nem japannak szulettem es van valami onallo szemelyisegem
“” Tokió Egyetem, Kiotó Egyetem, Oszaka Egyetem, a három legjobb. Bejutni nehéz, de azután a diákok már nem sokat tanulnak, könnyű lediplomázni.” Ivett ugyanerről számol be. „Hírből sem ismerik a szóbeli vizsgáztatást, otthon vagy az iskolában írnak dolgozatokat.” A japán diákok szorgalmasan tanulnak,” “
Egy klasszikust idézve: “ezt így most hogy”?
Most akkor sokat tanulnak vagy nem?
Egy felmérés szerint a japán fiatalok 30%-át nem érdekli a szex.. Ez egy kütyütársadalom..
@A megvalósult amerikai ólom..: Szerintem ez a biflázást illeti, abban biztos szorgalmasak meg viszik a kötelező dolgokat.
Az a szerintem elfogulatlan velemenyem, hogy a Japan tarsadalom, pont olyan beteg, mint az Amerikai. Teljesen maskep, de egyik sem normalis. Ezekhez kepest meg mindig az Europai tarsadalmi viszonyok a legnormalisabbak, legemberibbek, legtermeszetesebbek, legegeszsegesebbek. Nem mintha itt minden rendben lenne, ugye kis hijan kinyirtuk magunkat a bevandorlokkal.
Az biztos, Amerikaban vagy Japanban nem tortenhetne meg az, hogy egyszer csak megjelenik 10 millio arab, es azt mondja hogy: “lehet menni a sunyiba, mert mostantol ez mi orszagunk”. Europa meg szemlesutve bocsanatot ker hogy elnezest ha zavartunk, mar itt sem vagyunk.
Szoval nalunk is vannak gondok, de ami ezeknel folyik, az nem embernek valo.
@tiller foch: …akkor megnyugodtam, hogy talán nem veszítek olyan sokat a nem-menéssel.Mondjuk egy Tokyo autószalonra szívesen elmentem volna, persze úgy hogy szállás, transzport előre leszervezve a sok jó autó csak hab a tortán…(de ehhez autós újságírónak kellett volna születnem.:)Azt hallottam hogy náluk az álommeló az államnak dolgozni a közigazgatásban, vagy pedagógusként. Ez innen nézve elég ütős…
Tényleg, Japánban spéci a konnektor (lásd cseh, francia, angol, német, USA) vagy a hálózati feszkó (EU 240 vs. USA 110V?)
Esetleg van még valami ilyesmi amit az ember csak akkor vesz észre, ha hirtelen szembejön vele, mert annyira megszoktuk már a SAJÁT rendszerönket? (Mint rácsodálkozni a baloldali közúti forgalomra, ilyesmik.)
Mikor Oroszországban jártam, sok jobbkormányos autót láttam. Ezekről azt mondták, a Távol-Keletre “fillérekért” jönnek a japán használt autók, aztán onnan “szállítódnak” el Moszkváig is ezek. (Mondták is hogy be akarják tiltani a jobbkormányos autókat Oroszországban — ár/konkurenciaharc, de balesetveszély miatt is.)
@BéLóg: Mondom en, hogy hulyek ezek a japcsik. Egyedul naluk van 100 voltos halozat. Mar a 110-120 voltos halozathoz is, ugye karvastagsagu kabelek kellenek, de ok meg ratesznek egy lapattal. Hulye japanok, japan hulyek.
hu.wikipedia.org/wiki/Elektromos_h%C3%A1l%C3%B3zatok_%C3%A9s_csatlakoz%C3%B3k_list%C3%A1ja
@Hajdú Peter: Sejtettem hogy fenn van minden a neten, de lusta voltam. Viszont te megtetted, köszi!
Ahogy látom, az amcsi csatlakozó van náluk, de ez a 100V “kiverte” a biztit (sic). Ráadásul még a Hz is kevert, szóval Japánba bizony adapterek kellenek az elektromos kütyükhöz.
Még egyszer köszi.
@Pipas: Úgy, hogy pl. a 100 yenes ócska tej 230 ft.
1 doboz cigi 440 yen, 1l benzin meg 125-130 yen. És a 350 000 hez képest olcsó. De amúgy magyarnak is.:D
Megsúgom,hogy az átlag az 200 000 yen alatt vagy akörül van. Csak a hölgyek lehet jól választottak és a környezetükben ez az átlag.
@tralalala: Általában a gyárakban van kötelező 1-2 perces torna:)
@lukszkajvoker: Menj és sírj a Sea Shepherd-es ökoterrorista oldalakon te bunkó szutyok.
@4 óra munka 10 óra pihenés 10 óra szorakozás: Ez sem igaz, inkább elmennek piálni, mintsem hazamenjenek. Ill. mivel van az a cég amely minden túlórát fizet ezért bennt maradnak de érdemi munkát nem végeznek.