A Liberális Fiatalok Egyesülete (LiFE), csütörtökön a Gödörben tartotta a fiatalok politikai szerepvállalásával foglalkozó rendezvénysorozatának legutóbbi estjét. Ismert magyar portálok publicistái beszélgettek arról, hogy mégis miért írogatnak és milyen is a magyar blogoszféra. Az eseményen még az is kiderült mennyire frusztráló a Facebook új algoritmusa.
Forrás: Liberális Fiatalok Egyesülete
A beszélgetés moderátora, Szalai Ervin, a LiFE tagja, arról faggatta a publicistákat, mit jelent számukra az, hogy névvel vállalják a véleményüket az interneten. A válaszokból kitűnt az egyetértés abban, hogy bennük van egyfajta közléskényszer. Balogh Gábor a Jobbegyenes blogere a hiúságot emelte ki, hiszen közölni véleményünket, és azt viszont látni egy újságban vagy internetes portálon mégis csak szép, hiába jön sokszor a gyűlölködés és kötekedés. Utóbbival kapcsolatba a Republikon Intézetes Csaba Réka fontosnak tartotta kiemelni, hogy számára a kommentek és azok kezelése mindig egy tanulási folyamat, az ember elvisel és feldolgoz.
Papp Réka Kinga (Kettős Mérce) az újságírás és a blogolás közötti nem egyértelmű átjárás kérdését feszegette. Azt is elárulta, hogy régebben még gasztroblogja is volt, most használja a Tumblr mikroblogot és saját Facebook oldalát, ahol meglátásait publikálja kevésbé kötött formában. Medvegy Gábor (Hír24, Átlátszó Oktatás) is a több szálon való mozgásról beszélt: híreket szerkeszt a Hír24-nél, eközben nyilvánvalóan az emberben termelődnek vélemények, gondolatok, amiket a munkája kötött kereteiben nem tud megosztani, viszont gőzkieresztésnek Tumblr-ön kitermeli őket.
Rajcsányi Gellért (Mandiner) úgy vélte a mostanra kialakult blogolás felpezsdítette a közéletet. Magát egy megosztott embernek tartja, aki magán- és közösségi blogot is ír, valamint hivatásszerűen publicista.
A beszélgetés másik nagy témája az blogok illetve bloggerek intézményesülésének kérdése volt. Balogh Gábor szerint nem mindegy, hogy hova, mit, hogyan fogalmaz meg az ember. Magát alapvetően véleménycikkeket író publicistának tartja, de odafigyel, hogy mi az a felület, amire ír. Azon a véleményen voltak Rajcsányi Gellérttel együtt, hogy Magyarországon nem igazán beszélhetünk a blogok intézményesüléséről, mert nincsen hozzá elég pénztőke. Rajcsányi saját sok éves saját tapasztalatból beszélt az ingyenmunkákról.
Csaba Réka szerint viszont akkor lehet intézményesülésről beszélni, ha egy oldal mögött van közönség, olvasótábor. Egyet értetett Baloghhal, hogy nagy hangsúly van azon, az ember ismerje a célközönségét, és annak megfelelően fogalmazza meg mondanivalóját.
Papp Réka Kinga a nyomtatott sajtó versenyképtelenségét kritizálta az internettel szemben. Szerinte a legnagyobb gond abban rejlik, hogy a hagyományos magyar sajtó jó darabig elkényelmesedett az állami hirdetésekből élt, mindeközben figyelmen kívül vették a technikai és szakmai fejlődést, és nem igazán hajlandóak a fiatal generáció befogadására.
Forrás: Liberális Fiatalok Egyesülete
A harmadik fő kérdésköre a Facebook volt. Szinte észrevehetetlenül folyt át a téma egy kissé lehangolt és frusztrált hangvételbe, a közösségi oldal szűrőrendszerére. Sokan azt tapasztalják, hogy a tartalom nem jut el a célközönséghez, hirdetni márpedig a legtöbb kisebb portálnak nincs elég pénze.
Medvegy Gábor a Facebook vélemény kalitkájáról beszélt, hiszen a portál algoritmusa aszerint dobja fel nekünk a posztokat, ami megegyezik a mi ízlés- és véleményvilágunkkal. Ez egy idő után nagyon kényelmes és veszélyes is lehet. Csaba Réka ugyanakkor elmondta, a Republikonnak a Facebook és a Google is fő terjeszkedő oldaluk, ahonnan közönséget találnak. A beszélgetés végszavát ő adta meg: „Menjetek a médiába dolgozni, mert kell a sok tehetséges fiatal!”
Engem személy szerint megérintett a másfél órás beszélgetés: úgy éreztem magam, mint aki részese a rendezvénynek. Talán pont azért éreztem a családias hangulatot, mert én is rendszeres blogíró és újságíró tanonc vagyok, karrieremet, jövőmet valami hasonlóképpen képzelem el, mint a jelenlévő publicisták.. A LiFE beszélgetések vendégei arra inspiráltak, hogy bátran merjek írni bármiről – hiszen a közléskényszer bennem is megvan.
A tabu elpusztíthatatlan?
Az értelmező szótár szerint a tabu:
1. Valamely hely(zet),tárgy, személy megnevezésére, valamely szó kimondására vonatkozó szigorú(babonás) vallási tilalom.
2. Valamely ez nem szabad hozzányúlni, szent és sérthetetlen dolog.
3. Amiről nem szabad beszélni, amit nem szabad említeni.
A magyar népszokásban úgy szól a tabu: „Halottról jót, vagy semmit”. Ha jobban végig gondoltuk volna, akkor hamarabb rájövünk (ami mára világossá vált), hogy amitől annyira féltünk, amiről szólni se mertünk, a baráti megszálló tankok küldője halott!
Nem úgy a tabu. Mert a „gazda” kimúlt, kivonult, de jött helyette a tulajdonos, hogy Ő légyen a tabugazda. Mi következik ebből? Megint hívjuk segítségül a szótárt!
Eszerint a tulajdon:
1. Az anyagi vagy szellemi érték, amellyel valaki sajátjaként, szabadon rendelkezik.
2. Az ilyen értékek jogilag védett birtoklása.
Tehát a tulajdonostól a sajtó esetében sem várhatjuk el, hogy rosszat mondjon magáról (akkor sem, sőt ellenkezőleg, ha ez a rossz igaz is). Ebből egyenesen következik: Ő lesz az, aki meghatározza, amiről nem szabad beszélni, amit nem szabad említeni! Magyarul: Ő határozza meg a tabut, ami láss csodát, ugyanaz, ami régen volt. Érdekből és hozzá nem értésből fakadó, számunkra csak hátrányos el-és megnyomorító tevékenység esik az el- és kimondhatatlan, megírhatatlan tabu alá!
Megjelent: 1996.06.20. Magyar Fórum
Az idegen gazda kutyái
Nem is olyan régen idegen ura(da)lom volt az egész határ. Az uradalomnak voltak szolgalelkű intézői, és kezdetben véresszájú, később szelídebb, de jól idomított kutyái. Külön válogatták, tenyésztették őket.
Becsületes puli, komondor be sem kerülhetett közéjük. Ezt az intéző felügyelte. Mert az igaz magyar kutyák csak magyarul tudnak ugatni, és nem igazán lehet őket magyarszagú emberekre uszítani. Azért az uradalom nem maradt kutyák nélkül. Akadtak bőven korcsok, akik a maguk jobb koncáért az uradalom érdekében ugattak. Akár hazugságot is ugattak, mert az intézők úgy idomították Őket! Amikor az uradalom tönkrement, az intézők ügyesen, gyorsan újgazdának adták el a birtokot, ami tulajdonképpen a falué mindnyájunké. Az uradalom kutyái hamar megszokták az újgazdát, hiszen Ők „szolgálni” tanultak, és szolgalelkűek! Gazdát nyalva, minket megugatva, párta(t)lanul minden utcán járóra egyformán morogva képviselik (idomításuk szerint) az újgazda érdekeit.
Ajánlom még, Ady: A legszomorúbb állatok cikkét
Kik azok a szabad demokraták? Szabó Dezső írásai, 1927-ből
„A közéletben súlyos tehetségű morális embert veri az immorális, minden ordításra kapható, ezerfogú éhes emberbestia. És megszületik a szervezett gyilkosságok, rablások a morállá konszolidált bűnök, hazugságok és perverzitások irtózatos szisztémája, a világtörténelem legóriásibb arányú haláltánca: a korlátlan szabadverseny, a polgári kapitalista demokrácia, a zsidónak megígért nagy történelmi szüret… Legáltalánosabb formája a politikai szabadverseny elvének: az állam minden felnőtt tagja választhat, és választható.
De egyszerre felhemzsegnek a műveletlen, semmi lelkiismereti törvénytől meg nem kötött, vad politikai kalandorok, elszánt, éhes politikai apacsok, akik a törvények dzsungelében könyörtelenül gázolnak át mindenen szilaj étvágyuk kielégítésére. És ezek jobban tudnak ordítani, ezek mindent tudnak ígérni a nép őselégületlenségének, ezek a végsőkig tudják nyargalni az aktuális jelszavakat, mert a becsületes lehetőségek, hazafias aggódás és a felelősség nehéz érzése nem köti őket.” (A népképviselet problémája cikkből)
A liberális tábor, mint a páncél a harcos testét, a nemzetközi imperialista zsidó tőke testét vértezi. És így az a hallatlan történelmi humor kerekedik a vizsgáló megfigyelésébe, hogy a kizsákmányoló, elnyomó, imperialista nagytőke a szocializmus, a szociális igazság, szabadság és a gazdasági elnyomottak nevében hirdet harcot a kizsákmányoltak, a megrablot¬tak, a nincstelenek tábora ellen.
Az egyik igazság a „liberális” tábor lényegét mutatja meg. A világtörténelem egyik legzseniálisabb ténye volt az, mikor a világuralomra törő vér szerint imperialista és kapitalista zsidó faj az emberi elégületlenséget, a szociális forradalmat tette hódítása eszközévé
Hirdet szocializmust, szabadságot, kommunizmust, új gazdasági világrendet, világmegváltást, hogy a kihasználtak nagy tömegeit a maga imperializmusa eszközévé tegye.
Hogy a kommunista, a szocialista, a forradalmár zsidó csak előharcosa, élő tankja zsidóságnak, s győzelmük esetén meghamisítják a kommunizmust, megsemmisítik a szabadságot, széttörnek minden szociális jogot, a proletárt csak vak eszköznek tűrik meg, s szocializmusuk nem más, mint átmenet egy új most már az egész faj szélesebb alapjaira fektetett kapitalizmus világuralmi berendezkedésére.
Ebből három dolog következik: Szabó Dezső ráérzett a globalizációra, ezt se tanították a pártiskolán, és nem véletlenül volt indexen!
József Attila:
(Költőnk és kora)
Úgy szállong a semmi benne,
Mintha valaminek lenne a pora
(közbe hazug, minden sora)
Mindig jó tanácsot sziszegnek
S még ifjú hülye is akad ezeknek
Az óvatosaknak, kopaszoknak,
Nagyhasú, huncut okosoknak
Hogy kell rohanni, magyarázzák
A köszvényes lábú stázsák!
„Dünnyögj egy új mesét
Fasiszta kommunizmusét!”
(József Attila, egy „tiszta pillanatában!)
Műveltkéim!