Ez a cikk a Charlie Hebdo szerkesztőségénél elkövetett szörnyű merényletről, jobban mondva annak következményeiről szól. Arról, hogy miként látom én, egy 19 éves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgató a történteket és annak hatásait, és hogy mi bajom a helyzet kezelésével. Rengeteg cikket, véleményt elolvastam az üggyel kapcsolatban, amelyek segítettek, hogy minél átfogóbb véleményem legyen az egészről. Ezt az (átfogónak szánt) meggyőződésemet szeretném most megosztani minél több emberrel.
Január 7-én szélsőséges iszlamista terroristák rátámadtak a Charlie Hebdo francia, szatirikus hetilap szerkesztőségére, ahol könyörtelenül végeztek 12 emberrel. Indítékul az újságban megjelent Mohamed prófétát ábrázoló gúnyrajzok szolgáltak számukra. A történtek miatt a Charlie Hebdo napok (de inkább órák) alatt a szólásszabadság jelképévé vált. De mégis miért? Véleményem szerint Robert Cialdini a befolyásolás természetéről szóló Hatás című könyvében választ kaphatunk erre a kérdésre. A befolyásolás titka sokszor abban rejlik, hogy egy adott történés automatikusan maga után von egy másik történést, azaz automatikusan kivált valami cselekedetet. (Ezt hívják katt-berrr effektusnak.) Ha újságírókat/karikaturistákat hallgattatnak el az szükségszerűen (automatikusan) megköveteli a szólásszabadság melletti kiállást. Ezzel az az egy gond van, hogy ha valaki karikaturista vagy újságíró, még nem biztos, hogy képviseli a szólásszabadságot.
Valószínűleg most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor rengeteg olvasóm érzéketlen, a liberális értékeket tagadó embernek gondol, aki szerint a Charlie Hebdo munkatársai megérdemelték, amit kaptak.
Ez azonban nem így van!
Őszinte részvétet érzek az elhunytak iránt, és mélységesen sajnálom, hogy ilyen felesleges, oktalan vérontásra került sor. Sőt mi több: liberális embernek tartom magam! És pont ezért gondolom, hogy a Charlie Hebdo munkatársai nem képviselték a szólásszabadságot, hiszen az csak addig terjed, amíg nem sérti mások (például vallási közösségek) méltóságát és egyéb személyi jogait. Márpedig szerintem a francia szatirikus lap többször megsértette azokat, és nem csak a muzulmánokét. Persze erről lehet velem vitatkozni, belátom, hogy ez értékítélet kérdése, de arról ne próbáljon meg senki meggyőzni, hogy ezek a címlapok nem voltak ízléstelenek. Márpedig a nyugati világ (egy jelentős része legalábbis) mégis felkarolta ezt a sértő karikatúrákat gyártó újságot, hogy egy liberális érték, a szólásszabadság jelképévé válassza, nem törődve azzal, hogy a lap – véleményem szerint legalábbis – egy másik liberális értéket, a személyi jogokat rombolta. De akkor mégis miért választottuk pont a Charlie Hebdot jelképnek?
Itt hadd emlegessem újfent Cialdini Hatás című könyvét (mint a cikk elején is leszögeztem menthetetlen kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgató vagyok), annak is a pszichológiai reaktanciát taglaló részét. Ez egy hatásos manipulációs eszköz, amit a legtöbb ember csak fordított pszichológia néven ismer. Leghatásosabb a gyerekek körében, ugyanis az egésznek az a lényege, hogy döntési/viselkedési szabadságunk korlátozásának hatására megpróbáljuk feloldani ezt a korlátozást. Magyarán, ha valamit megtiltanak, csak azért is akarni fogjuk. Egyetértek, hogy a minket megillető szabadságunkért harcolni kell, de az éretlen „csakazértis” viselkedéssel nem. Márpedig szerintem most sok ember – újságírók, karikaturisták, de lényegében bárki – pont ezzel a viselkedéssel él, amikor mindenáron azonosul a Charlie Hebdoval, vagy éppen csak azért is lerajzolja Mohamed prófétát, mint terroristát. Ők összekeverik a külső támadást a belső szabadságkorlátozással. Hiszen most senki nem korlátozta a jogainkat. Nem a francia állam intézett támadást a szólásszabadság ellen, elvégre ott még mindig törvényesen megteheted – mint már említettem szerintem helytelenül – hogy effajta karikatúrákat rajzolj. Ha megillet a jog, akkor rajzold le, de csak ha valóban egyetértesz vele, és ne csak azért, mert jogod van hozzá!
Az a problémám, hogy az emberek elkezdtek küzdeni a szólásszabadságért egy külső támadás miatt. Holott, mivel ez pont nem egy belülről érkező fenyegetés volt, nem a szólásszabadságért kellene harcolni, hanem a kívülről jövő veszélyeztetés, azaz a terrorizmus ellen. Ez ellen pedig nyilvánvalóan nem a kulturális szakadékokat elmélyítő rajzok készítésével, és a kirekesztő címlapokat közlő újság éltetésével kell küzdeni. Ez ugyanis csak a gyűlölködés, ezáltal a szélsőségek felé sodorja nem csak a Közel-Keletet, de bizony a nyugati világot is.
Sokan azt mondják, hogy micsoda bátorság volt, hogy annyi ember állt ki az elmúlt napokban rajzaival, megszólalásaival a sajtószabadság mellett. Szerintem nem volt ez akkora merészség, mint amekkorának sokan látják, hiszen ők a saját jogaikért álltak ki. Sokkal nagyobb vakmerőség az, ha más jogaiért állsz ki. Bátorság az lesz, amikor a muszlimellenes és szélsőséges hangulat erősödésével a muszlimok védelmére fognak kelni. A magukat liberálisnak valló embereknek észre kéne venniük, hogy azzal, hogy nagy büszkén kiállnak egy szabadelvű érték mellett (ami adott szituációban ráadásul meg is kérdőjelezhető), most lényegében a szabadelvűség ellen harcolnak. Így falja fel az automatikusan – kattintásra – kiváltott, berregő liberalizmus az igazi liberalizmust.
Vannak individualista és kollektivista társadalmak. Mindkettőnek megvannak az előnyei és veszélyei. Egy individualista társadalomban az egyénnek széleskörű jogai vannak, de pont ez jelenti a kockázatot is. Mivel mindenki autonóm, önálló gondolkodó, ezért könnyen megjelenhet a széthúzás, az ellenségeskedés, ami hátráltatja a fejlődést. Ezzel szemben a kollektivista társadalmaknál alkalomadtán az embernek fel kell áldoznia bizonyos szabadságjogait a közösség, az egység érdekében. A mienk – a nyugati világ – individualista szemben a keleti kultúrákkal melyek inkább kollektivisták. Nem értem miért akarjuk most mi – egyébként a liberalizmusnak roppantmód ellentmondó módon – ráerőltetni a saját kultúránkat és értékeinket az övéikre. Miért vagyunk benne biztosak, hogy minden esetben a mi értékeink képviselik a jót? És ezzel nem arra célzok, hogy el kéne gondolkoznunk, hogy jó dolog volt-e, amit terroristák tettek, mert nyilvánvalóan nem volt az. És ezt egyébként mindkét kultúra elítéli! Ezzel arra célzok, hogy azon kell eltűnődnünk miért tették a terroristák azt, amit. Olvastam egy cikket, aminek a szerzője paradox módon a vélemények szabadságát hirdető szólásszabadság mellett kiállva azt írta, hogy a terroristákat nem szabad megpróbálnunk megérteni. Nyilvánvaló, hogy a gyilkolást el kell ítélnünk, hiszen az bűn, de az azt motiváló gondolatot meg kell vizsgálnunk, mert az ember ritkán erőszakoskodik ok nélkül. A Franciaországban történt tragédia egyik oka, hogy individualista társadalmunk teret engedett mások becsületsértésének. Ilyenkor kell eltöprengenünk, hogy nem lehet-e, hogy a legjobb megoldás nem „A” (teljes individualizmus) vagy „B” (teljes kollektivizmus), hanem valahol a kettő között van? Nem azt mondom, hogy könnyű megtalálni ezt az egyensúlyt, csak azt, hogy tartsuk ezt szem előtt mielőtt más kultúrák bírálásába kezdünk.
2015. január 7-e szörnyű, tragikus nap volt nemcsak Franciaországnak, de egész Európának, sőt az egész világnak is. Nemcsak azért, mert 12 ember életét vesztette, de azért is, mert az események és azok következményei talán teret engednek a szélsőségeknek. Belegondolni is rossz, hogy mi lesz akkor, ha mondjuk a következő franciaországi választásokat az iszlám- és EU-ellenes, szélsőséges Nemzeti Front nyeri meg, mely kilépve az Unióból megbontja Európa egységét, és tovább növelheti a kontinens szélsőjobboldali és EU-ellenes pártjainak népszerűségét. A legfontosabb, hogy ezt megakadályozzuk, ezzel megvédve az eddig kiharcolt értékeket és az európai integritást, mely fejlődésünk záloga
Ez azonban csak úgy lehetséges, hogy a helyes értékek mellé állunk ki, ami jelen esetben nem az egyébként biztosított szólásszabadság védelme lesz, hanem a fenyegetett kisebbségek jogainak oltalmazása.
Így van.
Nem vagyok Charlie.
Sok pontom nem értek egyet azzal, amit írtál 🙂
Először is – és talán ez a legfontosabb – az, hogy a demokrácia alapja a vélemények különbözősége. A szólásszabadság lényege pedig az, hogy megadjuk a lehetőséget azoknak is elmondani a véleményüket, akikkel nem értünk egyet.
“Persze erről lehet velem vitatkozni, belátom, hogy ez értékítélet kérdése, de arról ne próbáljon meg senki meggyőzni, hogy ezek a címlapok nem voltak ízléstelenek”.
Miért releváns az, hogy ízléstelen? A demokrácia és a szólásszabadság egyik legfontosabb eleme, hogy minden új látásmódnak, gondolatnak örülünk, hogy van – tartalomtól és értéktől függetlenül.
Az ízléstelen és az értékítélet kérdését pedig egy nagyon fontos, szintén demokratikus dolog határoz meg, mégpedig a törvények. Ha Franciaországban az adott újság adott tartalma nem szegett törvényt, akkor ez az újság a tartalmától függetlenül ugyanolyan újság maradt, mint a többi.
Egy különbség van. Ennek az újságnak a szerkesztőit többszörösen megfenyegették, hogy többet nem vállalják fel a véleményüket, az általuk – és olvasóik – szánt értékrend képviselését szüntessék meg.
“a Charlie Hebdo munkatársai nem képviselték a szólásszabadságot, hiszen az csak addig terjed, amíg nem sérti mások (például vallási közösségek) méltóságát és egyéb személyi jogait.”
Ki dönti ezt el? Mi sért méltóságot és mi sért meg vallási közösséget? Ha te mint vallás hiszel ebben a cikkben, akkor én most szólásszabadságot sértek, hogy nem értek egyet vele? Ha egy újság lehoz egy képet egy nőről, aki nem csadorban van (ezzel rengeteg vallási közösséget megsértve!!), akkor ő már nem a képviselheti a szólásszabadságot? Hol húzódik a határ?
Ismételni tudom csak magam: erre kitaláltak egy dolgot, amit törvénynek hívnak. Amíg az adott újság betartja a törvényeket, akkor addig a tartalmától függetlenül kell megítélni.
Ha egy másik kisebbség másik vélt sérelmekért öl meg most embereket, ugyanez történne, csak nem mohamedes karikatúrákkal pózolnának az emberek.
Ahogy én látom, ennek az értéknek a védelme és az, hogy külföldi emberek francia (európai) állampolgárokat öltek meg kevés helyen találkozik a következményük. A szólásszabadság védelme, mint liberális eszembe nem lesz muszlim ellenes. De Franciaország igenis elvesztett húsz embert egy kisebbség miatt, ami a közvélemény szemében a kisebbség megítélését fogja rontani.
Attól még 12 ember meghalt azért, mert kiállt a véleménye mellett, még ha az nagyon más is volt.
Ezért védik az emberek a szólásszabadságot.
Engem ez a cikk mélységesen sért vallásomban, szerintem izléstelen. Mit csináljak?
@empoftla: Csokipudingot.
@-Thingol-: Nekem is hasonló gondolatok jutottak eszembe. Azonban (nem vagyok jogász) az alap személyhez fűződő jogok tartalmazzák a becsület védelmét:
A becsületsértés elsősorban az emberi méltóságot sértő, gyalázkodó cselekményekkel szemben biztosít büntetőjogi oltalmat. A becsületsértés vétségét az valósítja meg, aki a rágalmazás esetén kívül mással szemben (…) nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el”
Ez alapján mégis igaznak mondható Barna kijelentése, miszerint “a Charlie Hebdo munkatársai nem képviselték a szólásszabadságot, hiszen az csak addig terjed, amíg nem sérti mások (például vallási közösségek) méltóságát és egyéb személyi jogait”.
Egyetértek azzal, hogy valóban nem a szólásszabaságért kéne tüntetni, hiszen egy meglévő jogért valóban értelmetlen, sokkal inkább az áldozatok élethez való jogáért.
A szörnyű, és elítélendő cselekedet mögötti indíték megvizsgálása pedig hozzájárulhat az ilyen, és hasonló esetek megelőzéséhez kedves Mária. (és itt engedje meg, hogy megjegyezzem, mások sértő és megalázó megszólítása nem tudom milyen esetben sugároz értelmet (leginkább semmilyenben), de egy ilyen környezetben és témában egyáltalán egyáltalán nem is indokolt.)
@d00nnie: Lehetne egy olyan országban élni, ahol nem lehet karikatúrákkal kifigurázni mindent és mindenkit. Mi kezdünk ilyen országban élni. Franciaország – szerencsére – még nem ilyen.
Az én szememben nem sértették meg a muszlimok becsületét – innentől viszont csak ismételni tudom önmagam, hogy bármit mondunk mi, ha a francia törvények szerint nem volt törvénysértő, akkor az újságot a tartalmától függetlenül kell megítélni.
@-Thingol-: Igazad van, ez a Magyar jog, azt hittem az emberi jogok egyezményes nyilatkozatában van benne.. Bár ki tudja, lehet hogy a Francia jogban is van hasonló.
@sule.andras: A csokipuding nekem eretnek, úgyhogy töltött káposzta lesz.
A Cherlie Hebdo karikaturaival lehet egyet nem erteni, de ha a szerzo igazi liberalis lenne, akkor nem vonna ketsegbe azt, hogy ilyen karikaturaknak letre lehet jonni. Afelett onanizalni, hogy ezek sertoek vagy szemelyisegi jogokat sertenek, becsuletsertoek teljesen felesleges, hiszen a Quran tartalmaz minden olyan jellemzot, amit egy liberalisnak szokasa kifigurazni. A Quran az illiberalizmus, a totalitarius ideologiak mintakonyve. A Charlie Hebdo semmit nem allitott, amit a Quran ne tartalmazott volna. Nem hazudtak. Nem allitottak valotlant.
A totalitarius iszlam ideologia vedelme nem egy liberalis dolog, hanem szelsobalos. Ezert sem ertem, miert nevezi magat a posztolo liberalisnak, hiszen nem az.
Vallom, hogy egy felvilagosult, nyugati demokraciaban nem lehet tabutema, nem lehet tekintettel lenni vallasi erzekenysegre. A holokauszt sem lehet tabutema, lehessen rola viccet gyartani, karikaturat alkotni.
A vic vagy karikatura muveszi erteke, esztetikai tartalma, minosege nem lehet tilalom alapja. Nem a Charlie Hebdo karikaturait kell vedeni, nem azokkal kell egyeterteni, hanem azt a jogot kell vedeni, hogy ilyen alkotasok megszulethessenek.
Ezert se ertem az allitolagh liberalis index ujsagiroi miert huledeznek, hogy a Nemzeti Front, szelsojobboldalikent ki mer allni a Charlie Hebdo mellett, holott a sztirikus folyoirat a Nemzeti Frontot is celba vette korabban… Azt hiszem az ilyen “liberalis” ujsagirok nem ertik a liberalizmus lenyeget. A Nemzeti Front nem a Mohamed-karikaturakat vedi, hanem az ahhoz valo jogot, hogy ilyenek megszulethessenek. Nem a Charlie Habdot oleli hirtelen keblere a francia szelsojobb, hanem azt az europai erteket, hogy minenkit kritizalni leheAt es kell is. A szolasszabadsagot, velemenyszabadsagot.
Mindig megdobbenek, amikor kiderul, hogy egy holland vagy francia “szelsojobbos” jobban erti az europai liberalis ertekeket, mint egy magat liberlaisnak vallo magyar blogger vagy ujsagiro.
“Belegondolni is rossz, hogy mi lesz akkor, ha mondjuk a következő franciaországi választásokat az iszlám- és EU-ellenes, szélsőséges Nemzeti Front nyeri meg, mely kilépve az Unióból megbontja Európa egységét, és tovább növelheti a kontinens szélsőjobboldali és EU-ellenes pártjainak népszerűségét. A legfontosabb, hogy ezt megakadályozzuk, ezzel megvédve az eddig kiharcolt értékeket és az európai integritást, mely fejlődésünk záloga”
Bullshit!
az EU, amit kozelrol ismerek, egy burokratikus szerv, gazdasagi/politikai szovetseg, nagyjabol az utobbi idoben kezdett felvenni alapjogvedelmi dolgokat, de ezek korant sem hangsulyosak
az europai szabadsagjogok nemreg kerultek bele az EU dokumentumokba, idegen testek meg mindig a szerzodesben, nem nagyon tudnak veluk mit kezdeni, az EU ugyanis nem ezek vedelmere, patyolgatasara jott letre, hanem gazdasagi celokbol, majd emelle valami politikai integracios temat is behoztak…
tehat az EU nem forrasa, alkotoja, elinditoja ezeknek a szabadsagjogoknak
ellenben azok mar elotte is leteztek, vedelemben reszesultek
az EU lete egy atmeneti dolog, mint minden burokratikus szervezetben, ebben is nagy a tehetetlenseg, felfujta magat, onceluva valt, ehhez kepest a szabadsagjogok vedelme tobb evszazados multra tekint vissza a kontinensen, az EU elott is tiszteletben tartottak oket ahol ez volt a hagyomany, az EU utan is tiszteletben fogjak tartani
az europai ertekekre, szabadsagra nem a szelsojobb a veszelyes jelenleg, hanem pont az iszlam
itt most nem a magyar szelsojobbrol beszelek, hanem az europairol: francia, holland, sved, dan… ezek pont, hogy liberalisabbak, mint a magukat liberalisnak vallo kelet-europai partok (tehat nem balliberalisak, hanem tenylegesen liberalisak)
“A legfontosabb, hogy ezt megakadályozzuk, ezzel megvédve az eddig kiharcolt értékeket és az európai integritást, mely fejlődésünk záloga” – tehat a szerzo szerint az europai integracio fontosabb, mint barmi… szerintem meg az europai ertekek fontosabbak, mint barmi mas…
az integracio egy atmeneti dolog, ami ha onceluva valik, a burokracia eluralja, nem erzik maguknak az emberek, akkor semmi ertelme nincs
amugyis pusztan gazdasagi erdekek menten jott letre
elotte is voltak szadsagjogok, utana is lesznek
Kelet-Europaban persze a csatlakozas miatt osszekaptak magukat az orszagok, de nyugaton nem
az europai “integritas” alatt nem tudom mit ert a szerzo, kicsit bullshit szagu nekem ez a lezaras, maga se tudja mirol beszel
ha az integraciora gondol, akkor elarulom, hogy az onmagaban nem ertek, ahogy a multikulti sem ertek onmagaban
ha az europai ertekek integritasara gondol, akkor egyetertek, azok a legfontosabbak, de ezek nagreszt fuggetlenek az EU-tol, aminek letet annyira felti a szerzo a szelsojobbtol
egy holland szelsojobbos az kerem messze liberalisabb, mint egy magyar liberalis… es a liberalis ertekeit megvedi a muszlimokkal szemben is (meleg szelsojobbos vezetoik vannak, eutanazia, szolasszabadsag, szekularizacio stb.)
ugyanis jelenleg muszlimok kenyszeritik hallgatasra a nyugati liberalis ertekeknek hangot adokat, nem a szelsojobb
furcsa ugye?
fejlodesunk zaloga sok minden, de nem az europai integritas
elegge iskolas hazifeladat izure sikerult ez a poszt, kicsit erolkodott a posztolo, hogy intelligensnek tunjon, meg akar felelni, de artikusalaltlanra sikerult a vegeredmeny
nagy szavakat hasznal mindenfele tartalom nelkul
kommunikacio-mediatudomany szak az ilyen felbofogesek miatt orvend rossz hirnevnek
tisztaban kellene lenni a fogalmakkal, amit hasznal, se jogi, se politologiai ismeretei nincsenek a szerzonek, az vilagos, de akkor miert nem ker meg egy hozzaertot, hogy elmagyarazza neki, hogy mi is az az EU, szabadsagjogok, iszlam, szelsojobb, europai ertekek…
az EU az nem az, aminek a posztolo hiszi es aminek igyakszik beallitani