Miért hibás termék a devizahitel?
2008 előtt ömlesztették a bankok a jen és a svájci frank alapú devizahiteleket a lakosságra. Ebben hibás a lakosság is, mivel nem mérlegelte a kockázatokat, azonban ha valaki elkezdett kételkedni ennek a terméknek a biztonságosságában a bankokban megnyugtatták, hogy nincs mitől félnie. Maga Csányi Sándor is felszólalt a devizahitelek mellett.
(http://otp.network.hu/blog/otp-csoport-erdekeltjeinek-kozossege-hirei/a-devizahitelezesunk-tortenete)
Nemzetközi szervezetek is figyelmeztették a MNB-t és a kormányt, hogy a tűzzel játszanak, azonban a kormány figyelmen kívül hagyta ezeket az intelmeket és nem kommunikálta le a lakosságnak.
2008. őszén a Lehman Brother’s csődje megindította a túlköltekezés, adósság, fedezetlen pénz miatti világválságot, mely miatt egyes devizák szárnyalni kezdtek (CHF), a kiszolgáltatott, eladósodott országok devizái pedig hanyatlani (HUF). Így azonnali IMF csomagra szorult az akkori kormány, az emberek törlesztőrészlete pedig az egekbe szökött, így megalapozva egy nagyon hosszú lefolyású stagnáló-recessziós, az árfolyamkilengések miatti (lét)bizonytalan időszaknak.
A lakosság miért adósodott el ennyire?
Nos ez több tényezőre is visszavezethető. Egyrészt a kádári szocialista múltban az emberek fejéből kiverték a pénzügyi gondolkodást, mert az az “ördögtől való”, kapitalista “mágia”. Másrészt a bankok profithajhászása és a kormány kommunikációjában keresendők az okok. Semmi fedezet nem kellett ahhoz, hogy valaki hitelt vegyen fel, és a csapból is az folyt, hogy így az embereknek több pénze lesz. A kormány pedig nem foglalkozott a témával, pedig több figyelmeztetést is kapott többek között az EKB-tól és az IMF-től is.
A bankok és a kormány háborúja
Végtörlesztés, árfolyamgát, rögzített árfolyamon való forintosítás. Az utóbbi lenne a legdurvább csapás a bankoknak.
Csányi Sándor meglepő kijelentése így hangzott szeptember 2-án az ATV-ben a forintosításról:
Körülbelül 900-950 milliárd forintos veszteséget jelentene a bankszektornak, amiből az OTP 300 milliárd forintos veszteséget lenne kénytelen elszenvedni. Majd hozzátette ezt “a bankszektor nem élné túl”, az OTP viszont “túl fogja élni, bármilyen megoldás is szülessen.” http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/csanyi_a_bankszektor_nem_elne_tul_az_azonnali_forintositast.188572.html
A kormány azt szeretné elérni, hogy önként módosítsák az ügyfeleknek előnyösen a szerződéseket, így megszűntetve az árfolyam miatti kockázatokat. Amennyiben ez nem történik meg, törvényt alkotnak a honatyák, amelyet véleményem szerint a bankok inkább elkerülnének.
Mi lehet a célja a kormánynak? (2 legyet egy csapásra?)
Amíg a lakosság jövedelme legnagyobb részét, vagy az egészét kötelezettségeire költi (rezsi, törlesztőrészlet, szja…), addig gazdasági növekedésről nem is álmodhatunk, így a törlesztőrészletek csökkentése létfontosságú, ha GDP növekedést akarunk gerjeszteni. Ez pedig igen fontos a választások előtti “aranykorhoz”, amikor egymás után adnak át minden nagyobb beruházást, parkot, a metrót…
A másik cél pedig az Orbán Viktor által sokszor emlegetett magyar többségű bankrendszer kialakítása itthon. Mivel az OTP-nek a likvid tartaléka rettentő magas szinten van, így egy ekkora sarcot is “zsebből” ki tudna fizetni, azonban a külföldi anyabankok leállíthatják a pénz pumpálását a magyar leányvállalataikba, ezzel pedig teret engednének az OTP-nek, a Gránit Banknak (amely 49%-a az államé) és a most integrált takarékszövetkezeteknek az olcsóbb bővüléshez.
A rezsiharcról
A Fidesz felfedezte, hogy a rezsicsökkentés hatalmas politikai fegyver. Az első 10%-os rezsicsökkentés miatt egy hónap alatt 6%-kal tudta növelni a szavazótáborát a párt a Szonda Ipsos felmérései alapján. Ekkora változásra 15-20 éve nem került sor a választók aktivitásában és egy párt szavazótáborában. (Nagy-Britanniában már az ellenzékben levő baloldal is rezsicsökkentéssel kampányol. Londoni elemzők szerint a magyar példa ösztökélte őket erre.)
http://www.atv.hu/belfold/20130319_zavecz_tibor
Nem véletlen, hogy erre az intézkedésére nagyon nagy hangsúlyt fektet a Fidesz. Ez a kampány a rezsicsökkentésről fog szólni.
Azonban a választások közeledtével, elkezdte szórni a pénzt kormányunk. Egyre több sportlétesítmény építését kezdi el, a családi kedvezményt kiszélesítik, amelyet így nemcsak a szja-ból, hanem a járulékokból is le lehet vonni, ezen kívül a pedagógus-béremelés első részleteit is elkezdte utalni . Bár a MNB-tól is megkap minden támogatást a gazdaság beindítására a kabinet a 2000 milliárd forintos új gazdaságélénkítő hitel keretében, viszont ez veszélyeket is rejt magában: például egy esetleges kamatemelési ciklus mellet az államkassza terhét növeli a 0%-os hitel és apasztja a devizatartalékokat, amely biztosítás egy újabb pénzpiaci krízis esetén.
Konklúzió
Megállapíthatjuk, hogy a kormány egyszerre akar látványos, populista és egyenleg javító intézkedéseket hozni. Ez mindeddig a ciklusig elképzelhetetlen volt, azonban válságos időkben a Fidesznek sikerült megtartania a szavazók többségét a nagy hazai közvélemény kutatók adatai alapján. Ez szép politikai teljesítmény. Azonban gazdaságilag is kielégítőek lesznek ezek a lépések? Az év végi adatok alapján majd meglátjuk, az azonban biztos, hogy jövőre jó lesz a kormánypártok politikusainak lenni, ugyanis az ollót, amellyel meg fogják nyitni az új beruházásokat, egymás után fogják elkérni egymástól.
Meglátjuk…
“Amíg a lakosság jövedelme legnagyobb részét, vagy az egészét kötelezettségeire költi (rezsi, törlesztőrészlet, szja…), addig gazdasági növekedésről nem is álmodhatunk, így a törlesztőrészletek csökkentése létfontosságú, ha GDP növekedést akarunk gerjeszteni.”
1. A szegény és fejlődő országokban a jövedelem nagy részét az emberek a napi megélhetésükre fordítják, amitől még lehet magas a gazdasági növekedés.
2. Ha a Corvinus blogon a GDP növekedést a belső fogyasztás felpörgetésétől várják egy kis és nyitott gazdaságban, akkor csak két eset lehetséges:
a. a matolcsizmus kisértete már bejárta az egyetemet
b. nem figyeltetek az előadáson
@ob.szerver: A társadalomtudományok (és végső soron a közgazdaságtan is az) egyik neuralgikus problémája, hogy a “van” és a “legyen” közötti különbséget elhatárolja. Ismerjük a matematika, a statisztika módszereit, de egyéni értékválasztás kérdése, hogy a céljainkat milyen módon akarjuk elérni. Sőt, a célok meghatározása is nagyban szubjektív.
A Corvinus Média annyiban eltér az országos médiától, hogy igyekszik nem szekértábor logika mentén dolgozni, és a különböző véleményeket, irányzatokat széles körben bemutatni.
Korábbi cikkemben éppen hogy megpróbáltam egy, a fentitől eltérő meglátást bemutatni:
corvinusonline.blog.hu/2013/09/20/valasz_istenadta_kollegamnak
Remélem, ezzel elégedettebb lesz.
“Nagy-Britanniában már az ellenzékben levő baloldal is rezsicsökkentéssel kampányol. Londoni elemzők szerint a magyar példa ösztökélte őket erre.”
Kísértet járja be Európát
@ob.szerver Persze GDP növekedést el tudunk érni az export növekedésével is, ez volt a növekedés egyetlen motorja 2010 és 2011-ben… Azonban ez nem célravezető. Egy ország külső és belső növekedéssel tud stabil maradni…
“Orbán az 1241 érvényes szavazatból 1240-et kapott “
Gratulálok !
…és ez így volt Rákosi és Kádár idejében is…
( De ki lehetett az az egy hazaáruló idegenbérenc ? )
@Riley Kestrel:
Csak egy kérdés, mint nem közgaszdász érdekelne akövetkező.
A postabank óta tudjuk, hogy egy bank megmentése is komoly összegekbe kerül.
Legutóbb egy takarékszövetkezet ügyfeleinek kártalanítása került nem kevés pénzbe.
Van e olyan határ ahol azt mondja pl a Cib aki jelenleg a legrosszabbul áll a bankok közül, hogy nem emelek tőkét hagyom az egészet a francba inkább menjen csődbe a magyar leány mint, hogy folyamatosan veszteséget termeljen.
Vagy unicreditnél egy kicsit tovább gyűrűzne az olasz válság stb.
Az ok, hogy a pici szereplőkkel akarja elvitetni a balhét a kormány de ha baj van itt nincs annyi pénz ami egy nagybank megmentésére elég lenne. Nekem úgy tűnik, hogy az állam a pofonos ládát feszegeti. Biztos, hogy rezsi cégeknél is van egy határpont ami felett már elgondolkodnak az eladáson vagy leszarják a karbantartást. pl elküldenek embereket. Ez már megvalósult. Ami jöhet még fizetés csökkentése bonuszok megvonása karbantartások fejlesztések elmaradása stb. és amikor végképp szar az egész akkor kinálja esetleg eladásra az államnak. Kicsit ellenkező előjellel mint a rendszerváltáskor ahol a multik vettek át egy rakás szar céget igaz bagóért. Meddig működhet ez a mutatvány ebben a formában, mikor omlik össze a rendszer?
@mrs. white: Roppant érdekes kérés.
Niels Bohr dán fizikus mondta egyszer, hogy “az előrejelzés nehéz dolog, különösen, ha a jövőről van szó.”
Nagyon sok szép nyilatkozatot lehet tenni arról, hogy a magyar bankok Belzebúb hónaljából pottyantak ki, de a valóság mégis az, hogy a magyar bankrendszer egészen stabilan vészelte át a válságot. Ez amiatt történhetett, mert a magyar bankok nem szálltak be a különböző átláthatatlan származtatott értékpapírok kereskedelmébe. Ugyan így is szükség volt a máig átkozott bankmentő csomagra, de annak a 600 milliárd forintos (2 milliárd euró) kerete egészen visszafogott ahhoz képest, amibe mondjuk a Fortis, a Dexia vagy a Northern megmentése került a nyugati adófizetőknek.
Sose feledjük, hogy a bankmentő csomagot 377 képviselő támogatta a 386-ból ( index.hu/gazdasag/magyar/bankzarsz081/ ).
Egy bankot összerakni egyébként véleményem szerint sokkal nehezebb, mint mondjuk egy elektronikai üzemet vagy gumigyárat. A know-how, a megfelelő emberi erőforrás és a lakossági/befektetői bizalom megszerzése sokkal nehezebb, mint segédmunkást állítani a présgép mögé. Ezt persze lehetetlen forintosítani, de ha egy CIB vagy egy Unicredit szedné a sátorfáját, az az egész kontinensen megrengetné a bizalmat az anyacégekben is, és leírhatatlan következményekkel járna. Így aztán nyelnek és nyelnek, ameddig erejük engedi.
Ezzel azt hiszem, a kormány is tisztában van, ezért terheli a bankokat, mintha túszul ejtette volna őket. Egyéni ízlés kérdése egyébként, hogy egy kuruczos bátorság, vagy árokparti bunkóság.
A közműcégekkel ugyanez a helyzet: ezek a rendszerek olyan hatalmasak, hogy a beléjük fektetett tőke csak több évtized alatt térül meg. Éppen ezért pár vacak év miatt nem fognak a befektetők csak úgy ki-be ugrálni. Hacsak nem kapnak a kormánytól egy visszautasíthatatlan ajánlatot.
Más kérdés persze, hogy az egész rezsicsökkentősdi elsősorban a lakosságnak rossz: óhatatlanul is a szolgáltatási színvonal fogja ezt megsínyleni, ahogy Ön is írja.
Ráadásul van még egy rettenetes társadalmi üzenete is, ami szerintem mind közül a legkárosabb: ne újítsd fel a lakásod, ne költsél energiahatékonyságra, mert majd az Állam úgyis megvéd a világpiactól. Minden rezsicsökkentéssel az energiahatékonysági beruházások megtérülési ideje növekszik. Minél olcsóbb a gáz, annál kevésbé éri meg a lakást szigetelni, nyílászárót cserélni.
Én nem gondolnám, hogy a kormánynak az lenne a célja, hogy elmenjen a falig. Beláthatatlan következményei lennének annak is, ha a bankok dobnák be a törölközőt, de annak is, ha a kivéreztetett szolgáltatók miatt áramkimaradások, vízkorlátozások lennének.
Mindenesetre abban igaza van Istenadta kollégámnak, hogy “a rezsicsökkentés hatalmas politikai fegyver”. Már amennyiben elfogadjuk a kormány és a Fidesz premisszáját, amelyben a politika permanens háború, amelyben hatalmas fegyverekre van szükség.
Egy háborúban azonban vannak áldozatok és vesztesek. De ha azt mondjuk, hogy a politika tulajdonképpen a közjó megvalósítására törekszik, akkor biztosan hasznos-e, sőt, erkölcsös-e egy olyan politika, amelyben áldozatok és vesztesek vannak?
@mrs. white: Majd’ elfelejtettem: ha mégis bekövetkezne a legrosszabb, akkor erre lehet számítani:
mandiner.blog.hu/2013/08/01/mit_tanulhat_az_argentin_valsagbol_magyarorszag?