Paul Shane brit komikus a tegnapi napon, rövid betegség után elhunyt a dél-yorkshire-i Rotherhamben. A 72 éves színész szűk családja körében töltötte utolsó óráit. Három lánya és hat unokája, illetve rajongók milliói gyászolják. Hírességek és pályatársak is csatlakoztak az emlékezéshez: Ricky Gervais “régimódi britcom hősként” hivatkozott rá, Mike Myers pedig így írt: “Nagyszerű brit komikus, színész és tehetség. Nyugodjon békében, Uram!”
Hazájában a legtöbben a Hi-de-Hi! című sitcomból ismerték, ezt nálunk sosem sugározták. Itthon a Csengetett, Mylord? című sorozat miatt lett híres, amelyet különböző tévécsatornák vagy tucatszor vetítettek le az elmúlt 20 évben. Érdekes, hogy ez a műsor hazájában nem lett sikeres. Nem is bukott meg igazán, de a szerzőpáros, Jimmy Perry és David Croft sitcomjai közül máig ez a legkevésbé kedvelt. Hogyan lehetséges, hogy egy virtigli angol sorozat Magyarországon népszerűbb lesz, mint Angliában?
A You Rang, M’Lord? pilotja 1988-ban került adásba a BBC One csatornán. A rendszeres sugárzás viszont csak 1990-ben kezdődött meg. Összesen 26 epizód készült, négy évadra elosztva. Műfaját tekintve sitcom, de vannak furcsaságai, amik előtt értetlenül állt a hagyományokhoz szokott közönség.
Először is: az epizódok túl hosszúak. Egy komédia leginkább 25-30 perc terjedelmű, míg a You Rang, M’Lord? részei 50 percig tartanak – mint egy drámánál. Az írók azért választották ezt a megoldást, mert így a szereplők kidolgozottabbak lehetnek az átlagosnál – szereplőből ráadásul igen sok van: a két fő csoport, a “fentiek” és a “lentiek” – a Meldrum-háztartás – tizenegy főből áll, és ehhez csatlakozik még számtalan mellékszereplő.
Egy sitcomnál általában az alaphelyzet nem változik, és minden rész egyetlen eseményt dolgoz fel, mely nem nyúlik át az epizódok között. A Csengetett, Mylord? esetében azonban a részek cselekménye egymásra épül, és bizonyos dolgokat nem érthetünk meg az előző események ismerete nélkül, ami megint csak idegen a komédia műfajától. A két tényező eredője, hogy a sorozat egyszerűen túl bonyolult lett a többi sitcomhoz képest – bár a szerzőknek pontosan ez volt a célja.
A nagyobb bajt mégis a szereplők jelentették. A karakterek ugyanis végtelenül ellenszenvesek, egy-két kivétellel. Alf Stokes (Paul Shane) egy közönséges csaló, James Twelvetrees (Jeffrey Holland) inas létére beképzelt sznob, a rendőr potyaleső, a szobalány ügyetlen és pletykás. De a fentiek sem jobbak: Lord Meldrum (Donald Hewlett) a legjobb barátja feleségével hetyeg, a testvérének szobalány-fétise van, a lánya pedig bármilyen hímre rámászik (a másik lánya inkább nőstényekre). Ráadásul a kor (az 1920-as évek) és a főúri környezet idegen a vaskos altesti humortól, amelyben bővelkedik a sorozat. Ezek együtt vezettek a műsor hűvös fogadtatásához Nagy-Britanniában.
Magyarországon a Magyar Televízió kezdte vetíteni a sorozatot 1992-ben. Aztán megismételték. Aztán megismételte a Duna TV. Aztán megismételte számtalan kábeladó. Aztán végül az induló Cool TV-n kötött ki, több más kultikus sorozat társaságában.
De miért is működik nálunk annyira jól ez a sorozat? Magyarországon a módszerváltásig teljességgel ismeretlen volt a sitcom műfaja. A magyar sorozatok a történelmi eposzok és az izzadtságszagú társadalomkritikák között ingáztak, így a nézőket frissen érte az élmény. Nem volt elvárás a Csengetett, Mylorddal szemben. A kissé fekete, kissé sikamlós humor pedig amúgy sem áll nagyon messze a hazai ízléstől.
És persze, ne menjünk el amellett az apró, ámde nem elhanyagolható tény mellett, hogy ez a sorozat gyönyörű. Az 1920-as évek ma már mesevilágnak tűnik, a csillogó autókkal, a csillogó gyöngysorokkal, a remekbe szabott ruhákkal, és persze a vaskos Viktória-korabeli gazdagsággal, amit a Meldrum-ház is képvisel. Mi, magyarok 1945 után kínos hatékonysággal irtottuk ki saját arisztokráciánkat, így nem nézhettük végig, ahogy a kastélyokból szálloda, a grófokból pártpolitikus, az úrfikból pedig partyköcsög lett. Nekünk az arisztokrácia még mindig az az excentrikus, monoklis, jól öltözött csirkefogók gyülekezete, mint a Meldrum-család.
A cselekmény ráadásul a mi szempontunkból sokkal szimpatikusabb: egy agyafúrt, de azért mégiscsak jólelkű csaló igyekszik pénzt kihúzni az infantilis gazdagoktól: Rózsa Sándor és Ludas Mátyás országában ez sikergyanús történet. Ráadásul egy olyan időszakot mutat be a történet, amelyben a régi világ, az ancient régime küzd a fennmaradásért egy modernizálódó társadalomban.
“Rosszakhoz került pénz.” – hangzik el a konyhában az újgazdagok bírálata. És ezzel kiszakad a módszerváltás összes feszültsége a nézőből.
Ráadásul a szinkron a legkiválóbb magyar színészekkel készült. Benedek Miklós a legszebb férfihangok egyikét kölcsönzi a tiszteletreméltó Mr. Teddy-nek. Földessy Margit mézes búgása remekül illik Lady Agatha Shawcrosshoz, akit az egykori Bond-lány, Angela Scoular alakított. A fordításban pedig – szintén ritkaság – alig veszik el valami a sorozat poénjaiból.
A You Rang, M’Lord? egy rossz sitcom. Emellett viszont egy elegáns, fülledt, morbid és perverz mese a Brit Birodalom alkonyáról. Ezért nem szégyen imádni.
Nagyon jó – és hiánypótló – összefoglaló elemzés volt, köszi.:)
Ezzel a véleménnyel kapcsolatban: “bizonyos dolgokat nem érthetünk meg az előző események ismerete nélkül” annyit tennék csak hozzá, hogy szerintem törekedtek arra, hogy ez ne így legyen. Az írók több helyen is gondoskodtak arról, hogy egy-egy szereplő a lehetőségekhez mérten összefoglalja, hogy mi is történt az előző részben, ill. mi jellemez egy-egy karaktert.
A fényképért külön grat! Ezt még sehol sem láttam.:)
Nagyon jó sorozat ( pedig utálom a sorozatokat), egyik kedvencem.
R.I.P. Alf !
És igen, ahogy írod is: “a szinkron a legkiválóbb magyar színészekkel készült”.
Szerintem az elképesztően jó magyar szöveg mellett nagyrészt ez is közrejátszott a hazai sikerben!
Alf Stokes (Paul Shane) – Hollósi Frigyes
James Twelvetrees (Jeffrey Holland) – Konrád Antal
Mrs. Lipton (Brenda Cowling) – Pásztor Erzsi
Mabel Wheeler (Barbara New) – Bakó Márta
Ivy Teasdale (Su Pollard) – Hámori Ildikó
Henry Livingstone (Perry Benson) – Tahi József
Lord Meldrum (Donald Hewlett) – Somogyvári Pál
Teddy Meldrum (Michael Knowles) – Benedek Miklós
Poppy Meldrum (Susie Brann) – Zsurzs Kati
Cissy Meldrum (Catherine Rabett) – Szirtes Ági
Lady Agatha Shawcross (Angela Scoular) – Földessy Margit
És eljött az idő, hogy szegény Alf a fenti asztalnál foglalhatott helyet.
Szenzációs sorozat! Már legalább hússzor láttam mindegyik részt, de még mindig nagyszerű kikapcsolódást jelent.
Azért annyira had legyek szőrszálhasogató, hogy hozzátegyem: Twelvetrees nem inas volt, hanem lakáj. Henry volt az inas, és James nyilván kikérné magának hogy vele egyenrangúnak van beállítva!:)
Nekem a gepemre van toltve hogy barmikor hozza ferjek. Coelho idezetek helyett innen szoktam bolcsessegeket osztani.
a szerplokben regi kollegaimra ismerek. Mert az embrrek mindenutt ugyan olyanok.
Ja es letoltottem angolul is. bar angolul nem tudok de ez esetben ez egyaltalan nem zavar
@Vaszilics Fedor Emánuel: “Twelvetrees nem inas volt, hanem lakáj. Henry volt az inas, és James nyilván kikérné magának hogy vele egyenrangúnak van beállítva!:)”
Bizony, ő nagggyon rátarti volt.:)
“Ne merészeljen engem Mabellel egy osztályba sorolni” – valahogy így mondta, ugye?:)
Teljesen kimaradt a cikkből, hogy a szerzők milyen hihetetlen gonddal rekonstruálták a sorozatban a “Roaring Twenties” korszak társadalmi, kulturális, művészeti, technikai stb. jellegzeteségeit.
Érdemes az index szakfórumában elolvasgatni a régebbi bejegyzéseket, ahol a rajongók aprólékosan elemezték a finom részleteket.
Például:
forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=1012634&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9002410
Az eredeti angol verzióban pedig nyelvi csemegék is vannak, nem csak a magyarban visszadhatatlan akcentusok, hanem a korra jellemző kulturális utalások, szójátékok formájában is.
Igazi kulturális kincsesbánya ez a sorozat, nagy kár, hogy ebben a posztban csak annyi a summázata, hogy “rossz sitcom”. Ez nem igaz, legfeljebb a cikkíró tájékozatlan, ezért írt rossz cikket 🙂
Ajánlható még a hazánkban sose vetített “Oh, Doctor Beeching!” című sorozat, amit ugyanazok a szerzők készítettek. Szerepel benne Alf, James, Mabel, Ivy, Henry és más ismerős szereplők, csak persze nem a Milordos szerepekben 🙂 mert ez a sorozat nem az 1920-as évek londoni úri házában, hanem az 1960-as évek egy vidéki vasútállomásán játszódik.
Idióta Britek!
Hogy kitalálták.
Hogy nekik nem jött be annyira!
Qrvajó sorozat volt!XD
Kár ezért a simlisért!
Nem től fontos, de a viktoriánus gazdagsághoz annyit megjegyezhetnánk, hogy lehet, hogy a Meldrum-ház Viktória korában emelkedett fel, de ez a korszak a királynő 1901-es halálával lezárult. A sorozat az 1920-as éveket idézi fel (a pilot elejét leszámítva), tehát nem a viktoriánus, nem is az Edwardian, hanem az “interwar” korszakot ábrázolja, azon belül is a tomboló, bolond 20-as éveket. A király pedig, akit olykor fel is emlegetnek a szereplők, V. György volt ebben az időben.
Igen kiváló cikk valaki más véleményéről…
web.archive.org/web/20050329183647/www.bbc.co.uk/comedy/guide/articles/y/yourangmlord_1299003460.shtml
Riley nyilván még ifjú, és nem tudja, hogy ha lopunk a neten, akkor érdemes megjelölni, honnan, különben a schmittifying bűnébe zuhanhat a tolvaj szerző.
Nem ritkaság a bloghun, a juharizsuzsanna.blog.hu/ blog szerzője egyszerűen lefordít külföldi cikkeket és abból vezet blogot. És megkér, hogy támogasd… a Corvinus talán színvonalasabb ennél.
@armitage: Nem, nincs igazad. Nem volt ez rossz cikk. Azért mert esetleg nem elemzett ki mindent az utolsó hajszálig, azért nem lehet lehúzni, sőt az angliai fogadtatásról szólt főképp, hogy ott milyen volt egy sitcom és hogy ez miért nem passzolt be az ottani nézők világába. Persze a nyelv fontos, főleg, amikor a munkásosztály angolja szinte megerőszakolja az arisztokratákét, de szerintem ez még a magyar szinkronban is fellelhető volt picit, mondjuk Mable beszédében. Nyilván nem tudtak minden poént úgy ültetni, mint az eredeti (kulturális különbségek miatt nem is értettük volna), de nagyon jó munkát végeztek a magyarok. ’79ben születtem, nekem meghatározó sorozat volt a gyerekkoromban és emlékszem milyen szomorú voltam, amikor kiírták, hogy “you have been watching” 🙁
Szóval ez a cikk nem rossz, olvastam volna még többet is róluk, de hát “you have been reading” 🙁
Ja és néztem az elején, hogy miért rajzoltak cigit Shane szájához, aztán pár másodperc múlva leesett, hogy az aláírása! 😀
@Parmezanidész: az a valaki nem írt a magyar dolgokról, úh. csak félig schmittelt a szerző! 😀
Na, az író tüntesse fel a forrást és akkor nem lesz morgás! 🙂
@armitage: a Doctor Beeching majdnem ilyen jó. csak majdnem, mert nem olyan hosszú, és nem is egy olyan “szép” korszakban játszódik.
itthon azt hiszem, adta a dunatévé, de ez nem biztos. az akcentusokat úgysem tudták volna szinkronnal megmutatni, pedig az benne az egyik legjobb.
egyébként fura, hogy egy amúgy szomorú eseményből sitcomot tudtak készíteni, hiszen a vasútvonalak bezárásáról és a munkahelyek megszűnéséről szól a sorozat. kíváncsi lennék, importálná-e bárki mondjuk a borsodi vonalbezárásokra 🙂
@Parmezanidész: “Igen kiváló cikk valaki más véleményéről…”
Igazságtalan vagy.
Megnéztem az általad bemásolt linket, és hát teljesen más tartalmú, mint ez a blogbejegyzés. Véleményt nem is tartalmaz, csak elmeséli a sztorit. Ami természetesen hasonlít az összes többi filmismertetéshez (még jó). Más egyezést én nem találtam.:-o
Hát igen az angoloknak már ez a sorozat “túl bonyolult”. Eszeméletlen, talán a világ egyik legjobb sorozata. Annyira jól bemutatja mindkét oldal pozitív/ negatív oldalát, hogy szerintem jobban már meg sem lehetne írni. Közben persze egy-egy jó poénnal fűszerezve.
R.I.P. Alf! Ő volt az egyik kedvenc karakterem: a bizonyíték miért nem működik a kommunizmus. Elosztunk mindent közösen, de közben mindent magának akar és ott lop ahol csak bír.
Szerintem Magyarországon azért lett ez a sorozat sikeres, mert ’92-ben még nem agyhalott barmok ültek a TV-k elött.
@_Molly: To that end, the episodes were ‘drama-length’ (50 minutes) and the sets, lighting and camerawork were of a quality more normally associated with such productions. Unlike the writers’ previous works (Hi-de-Hi!, It Ain’t Half Hot Mum etc, featuring many of the cast used here), however, the lead characters were not loveable; in fact, Alf was quite menacing and James was just too snobbish and unbending a character to generate a response from the audience. This combination of production values and darker characterisation seemed to work against the series, and the normally loud and broad humour of such ensemble romps was uncomfortable in the surroundings.
mondhatjuk, hogy szó szerinti fordítás? 🙂
@odamondó: “Szerintem Magyarországon azért lett ez a sorozat sikeres, mert ’92-ben még nem agyhalott barmok ültek a TV-k elött.” … ebben is van valami!
Nyugodjék Békében!
mindjárt kezdődik a sokadik ismétlése a prizmán, meg is nézem az aktuális részt.
@itchap:
Jogos, önkritikát gyakorolok, visszavonom a “rossz cikk” minősítést 🙂 és az általam linkelt fórumban (annak is a korábbi részeiben) bőségesen olvashatsz mindenféle érdekességet a Milordról. The upper set is going bats! 🙂
@Parmezanidész:
Igen, a Beeching úgy maradt abba, hogy hirtelen elkaszálták az egész sorozatot, pedig biztosan lett volna benne pár évad. A korszaka persze más, mint a Roaring Twenties, de nem kevésbé izgalmas, beatkorszak, generációs problémák, ki tudja, mi mindent hozhattak volna még ki belőle.
@armitage: szerintem sok lett még volna benne. bár nem tudom, meddig tartott a beeching… de a másik perry-croft sorozatot, a dad’s army-t úgy hirdetik, hogy tovább tartott, mint a II. VH, pedig az alatt játszódott 🙂 mondjuk a 24-et se lehetne 24 óra alatt leadni.
egyébként a hi-dee-hi-t istenítik odakint, én belenéztem, de nagyon lepattant kis sorozat, nevetni nemigen tudtam rajta.
Lehet, hogy megcsal az emlékezetem, de határozottan úgy emlékszem, hogy 1991-ben vetítették először az első hat részt, 1992-ben a 7-12 majd 1993-ban a 13-20 részeket. A maradékra már nem emlékszem, nem a premier vetítést láttam.
Somogyvári Pál 1994-es halála után a 21-es résztől Makay Sándor volt Lord Meldrum magyar hangja.
Általánosságban nagyon jó sorozat volt, pont egy hónapja néztem újra. Valóban találó, hogy a sitcomoknál rövidebb műsoridőhöz szoktunk, most hosszúnak éreztem a részeket, míg húsz éve semmi ilyen érzésem nem volt. Érdekes módon voltak benne furcsa ellentmondások, pl. Lady Lavender korával kapcsolatban. A film szerint az 1880-as években randevúzgatott Dolby kapitánnyal, a sorozat meg 1927-ben játszódik, tehát negyvenegynehány évvel a fiatalkora után. Csakhogy akkor maximum 65 éves lehet, miközben a veje néz ki annyinak, ő inkább nyolcvanas.
Imádtam a sorozatot, mai napig sírva röhögök a poénokon, ha sikerül elkapnom a tévében egy-egy részt. Köszönöm az élményt, Stokes! RIP!
tökéletes cikk, leszámítva azt, hogy a Csengetett, mylord nem sitcom…
@nemorino: A való életben 6 év volt Meldrum és Lavender között. Dalby (itthon Dolby-ként mondják sokan) kapitány a 30-as évei körül harcolhatott az első búr háborúban, ami azt jelenti hogy majdnem 80 éves volt 1927-ben. Lavender is hasonló korú kell legyen. Tehát az 1850-es években születhetett.
A lányok 1900 körül születtek, Poppy ugyebár 1901-ben amikor Viktória királynőt temették.
Akkor viszont az ő anyjuk (Lavender lánya) 1870 körül születhetett, mert az 1890-es években házasodtak meg Meldrummal, aki meg kb. 1860 táján született.
Tehát nem nagyon randevúzhattak 1880 körül, mert akkor már volt egy lánya Lavendernek.
Itt egy kicsit valóban sántít a történet, de vannak ennél durvább dolgok is.
Nem is tudtam, hogy már Angela Scoular (Lady Agatha) sem él már.:(
Azt írják, rákbetegsége miatt lett öngyilkos két éve, 65 évesen.:(
Ugyancsak 2011-ben halt meg Donald Hewlett (Lord Meldrum) is, ő 90 évet élt. Hihetetlen, hogy ezek szerint 25 év volt közte és sorozatbeli szeretője, Agatha között, bár a történet szerint csak 17 évvel volt nála idősebb.
És milyen sokan nem élnek már a Nagy Csapatból!
Brenda Cowling (Mrs Lipton) 2010-ben, 85 évesen, Barbara New (Mabel) szintén 2010-ben, 87 évesen, Mavis Pugh (Lady Lavender) 2006-ban, 92 évesen halt meg.
Aki netán olvassa a cikket valamikor én is nagy kedvelője vagyok a szerzőpáros sorozatainak, mégpedig olyannyira hogy eddik kettőt teljesen, (Dad’s Army, Are you being served? (jó ebben csak Croft keze munkája van.) egyet pedig most fordítok a Hi-de-hi.- Szerintem vicces kis sorozat is is, a mylordból ismert James, Stokes, és Ivy is játszanak benne. Érdekesség, hogy a Mylordbeli karektereikhez nagyon hasonlót alakítanak.