Voltál a Téli Táborunkban, és már alig várod a következő SZISZ-es rendezvényt? Nem tudtál eljönni a táborba, de érdeklődsz a szakkoli iránt? Vagy csak szeretnél részt venni egy izgalmas előadáson? Ha bármelyik kérdésre igen a válaszod, akkor mindenképp érdemes benézned február 24-én 17:20-kor a C épület X. előadójába a SZISZ Elsős Napjára, melynek témája egy méltatlanul kevés figyelmet kapott esemény, a párizsi klímakonferencia lesz.
Előadásunkon a hazai környezetpolitika szakértői (dr. Illés Zoltán volt környezetvédelmi államtitkár és dr. Bart István, az Energiaklub elnökségi tagja) segítségével értékeljük, hogy milyen eredményeket értek el a világ vezető politikusai a klímacsúcson, és hogy mit várhatunk ezektől a megállapodásoktól a jövőben. A beszélgetés moderátora Turcsán Szabolcs, az Ökopolisz Alapítvány kuratóriumi tagja lesz.
Az Elsős Napon bemutatkoznak a tavaszi Elsős Kurzusaink is, amelyekre szeretettel várunk minden első- és másodévest. Az EK-k olyan kötetlen, kiscsoportos beszélgetések, melyeket a kollégium tagjai tartanak Nektek az egész félév folyamán. Ha ellátogatsz valamelyik EK-ra, bepillantást nyerhetsz a koli szakmai működésébe, megismerheted a SZISZ tagjait és a többi érdeklődőt – és persze korlátlanul kifejtheted a véleményed egy számodra érdekes témában. Tavasszal is széles választékkal várunk Titeket: a sávos kurzusokon a SZISZ szakmai rendszerének alapját képező négy tudományterületbe kóstolhattok bele (szociológia, law&economics, kormányzati gazdaságtan és pénzügyi közgazdaságtan).
Ezek közül érdemes akár többet is meglátogatni, kiválasztani a számodra legszimpatikusabbat, ugyanis ha később felvételizni szeretnél hozzánk, valamelyik sávra kell beadnod a jelentkezésed. Az ismeretbővítők pedig a legkülönbözőbb érdeklődési területeket is lefedik: kedvcsinálóként eláruljuk, hogy lehetőség lesz bejárni Budapest rejtett zugait, a hazai politikáról beszélgetni vagy megvitatni a nagyvilágban zajló eseményeket. Minden kurzusra az ek@szisz.hu e-mailcímen keresztül lehet jelentkezni.
Az Elsős Napról és az Elsős Kurzusokról további részleteket olvashatsz a Facebookon (https://www.facebook.com/szechenyiszakkoli/) vagy a www.szisz.hu holnapon. Február 24-én találkozunk!
Széchenyi István a Cosmopolitizmusról
Hitel 162.
Hány dicsekedik még azzal, hogy Cosmopolita! Gyengeség, hiba
halandótul elválhatatlan, de azokkal kérkedni az elromlottság
legmélyebb lépcsője: hol a szemérem eltűnt, ott az élet minden
bájainak vége. Szerencsére sok ollyast beszél, amit maga sem ért, s
olyannal dicsekedik, ami gyalázatára válik. A Cosmopolita tágasb
szívűnek tartja magát, s így jobbnak, mint másokat. Ő minden
embertársát hordja szívében, midőn a patrióta főképpen csak hazafiait.
Ő magasb értelműnek képzi magát, mert minden régi szokáson, bévett
ítéleten áthág, egyszerre keresztény, török, atheista lehet, s
chaméleoni ügyességgel szabhatja magát a körülállásokhoz, a
hasznoshoz. –De ily tehetség áltermészet, s többnyire igen sok
baltudománynak éretlen és savanyu gyümölcse, s az emberbűl, ki minden
sajátságát elveszti, olly csúfot tesz, mint nevetséges a szelíd
farkas, s kacajra méltó a láncon idomtalanul táncoló medve, s csúf a
legvékonyabb vesszőtül is rettegő kalitkás oroszlán.
Mily szomorú sors öntagjainak egymásutáni lassú sorvadását
nyilván érezni s az életerő fogyatkozását naprul napra csalhatatlanul,
észrevenni — s ennél csak annak kínja lehet még fájdalmasabb, ki
kénytelen átlátni, hogy Ő egy rothadó nemzet tagja: mert százszor
könnyebb a testi, mint lelki aljasodást szenvedni.
Hol pedig a nemzetiség semmivé vált, hol a lakosok elkorcsosodtak,
vagy hol a nemzeti szellem és sajátság hiábavalóságokon, gyermeki
bábokon alapul már, ott a sokaság vakságában nem is gyanítja, keserű
de csalhatatlan tekintettel nézi a gondba merült hazafi, miként
folydogál le szemenkint a hátra maradt kevés föveny a nemzet életórája
üvegszelencéjébe
Rátok szánakozva tekintek, ti nyomorult lelkek, kik
egyedül egy idegen napsugárinak köszönhettek egy kis fényt: mint rátok
is törpe kevélykék, kik hiú viszketegségtől hajtva, s vélvén, hogy
majd ti fogjátok irányozni azt, bujdosó csillagra ültök, bár
legnagyobb veszéllyel járna is az, s bármint s bárhova sodorna
benneteket. Ti nemzeti testünk rothadt, s rothadó tünetei, kik polgári
erényt nem ismertek, s ezért senkiben nem is bírjátok feltenni, ám
dobjatok rám sárt, mennyit erőtök csak győz, lemoss rólam az idő, és
titeket felejteni, vagy utálattal fog nevezni Hunnia, mely csak akkor
lehet, csak akkor lesz magas, ha ti gyávák, nem vagytok többé!
Az állampolgársági nép”savazás” kapcsán jutott eszembe!