Niels Bohr kiváló dán fizikusnak tulajdonítják a mondást, miszerint: “Az előrejelzés nagyon nehéz dolog, különösen, ha a jövőről van szó.” Érzésem szerint nem vette komolyan a figyelmeztetést Istenadta szerzőtársam, aki egy Sachs – Kotlikoff tanulmányból vont le a minap messzemenő következtetéseket.
Nem eszik ugyanis olyan forrón a kályhát.
Forrás: http://babara.hu/
A laissez-faire elvet manapság már minden politikai oldalról illik pocskondiázni, anélkül, hogy pontosan tisztában lennének az eredetével és a jelentésével. Hivatkozunk Adam Smith-re, amikor a “láthatatlan kéz” szóba kerül. Ezzel egy bökkenő van csupán. Adam Smith sehol sem írja le A nemzetek gazdagságában azt, hogy láthatatlan kéz. Egyszer sem! Ez csupán egy utólagos hozzáköltés, egyfajta metafora. Ennek az eredetéről Tomas Sedlacek értekezik hosszasan A jó és a rossz közgazdaságtanában. A totális, mindenféle korlátozás nélküli szabadpiacot már csak azért sem írhatta le Smith a XVIII. század végén, mert az soha nem létezett a valóságban, és Smith inkább volt közgazdász, mint utópista.
De az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy a laissez-faire elv többé-kevésbé realitás. Akkor viszont a bukása sokkal korábban, már 1929-ben megtörtént, nem pedig 2008-ban, de ez se igaz. Az akkori túltermelési válságnak ugyanis az volt a kiváltó oka, hogy az első világháború előtti, integrált világgazdasági rendszert szétszabdalták a Párizs környéki békék. A békeszerződés pedig politikai termék volt, nem piaci.
A 2008-as válság viszont pont, hogy a laissez-faire elv igazolása és az állami beavatkozás egyik hatalmas csődje. Ez a válság ugyanis abból pattant ki, hogy összeomlott a másodlagos jelzáloghitel-piac Amerikában (lsd. subprime crisis). Ebben jelentősen közrejátszott a jelzáloghitelre adott adókedvezmény, amit – bármily meglepő is – nem a piac hozott. A szövetségi kormány nyomást gyakorolt az általuk szponzorált Fannie Mae-re és Freddie Mac-re, hogy növeljék a kockázatos jelzáloghitelezést. Amit aztán be is buktak, láncreakciót indítva be ezzel. És akkor még nem is beszéltünk George W. Bush idióta “the ownership society” kampányáról, ami felborította az évtizedek óta kábé stabilt arányt a bérlemények és a saját tulajdonú otthonok között Amerikában. Szóval ott azért bőven volt kormányzati felelősség is.
Forrás: https://doomshow.files.wordpress.com/
A tanulmány alapállása, miszerint a munkahelyek és a szükséges képzettségek átalakulása lényegileg más, mint az ipari forradalom korában, igen-igen gyenge lábakon áll. Az ipari forradalom alatt ugyanis UGYANAZ játszódott le, mint most, és nem igaz, hogy új munkahelyek jöttek létre – illetve létrejöttek, de ugyanúgy eltűntek szakmák és munkahelyek, mint ma az okoseszközök terjedésével. Az autósofőrök nem a semmiből lettek, hanem kiváltották a kocsisokat, és az első autógyárak is jellemzően korábban lovaskocsikat gyártó cégektől szerezték be az alkatrészeiket. Az természetesen igaz, hogy a termelékenység a sokszorosára nőtt, de speciel az ipari forradalom idején se jelentett feltétlenül minőségileg jobb életet gyári munkásnak lenni, mint földművesnek.
Az egy munkaerőre jutó termelékenység további növekedése pedig csak akkor jelent problémát, ha továbbra is mereven ragaszkodunk a 8 órás munkanap teóriájához, illetve az olyan politikai őrületekhez, mint a munkaalapú társadalom.
Jelesül, mára eljutottunk odáig a kormányzati kommunikáció szintjén, hogy az ember nem azért dolgozik, hogy megéljen, hanem azért él, hogy dolgozzon. Ne felejtsük el, hogy az 1900-as évek szakszervezeti mozgalmainak pont a munkaidő csökkentése volt az egyik legjelentősebb követelése, de az utóbbi 100 évben már nem történt lényegi előrelépés a 8 órához képest. Holott pont a termelékenység növekedése miatt már az 1920-as években azt jósolták a közgazdászok (mint Sachs és Kotlikoff…), hogy a század végére a napi munkaidő NÉGY órára fog csökkenni.
Ehhez képest az 1970-es évektől kezdve megint nő a ledolgozott órák száma, amit ráadásul vagy kifizetnek a munkavállalónak, vagy nem – de egyre inkább jellemző, hogy nem. Mindezt azért, mert közben mesterségesen igényt teremtenek a vállalatok olyan cikkek és szolgáltatások fogyasztására, amire amúgy egyébként nem lenne szüksége senkinek, és emiatt a fogyasztók preferenciája a szabadidőről áttevődött a túlórapénzre. A termelékenység növekedése miatt ráadásul éppen hogy ugyanannyit értéket teremtünk ma négy óra alatt, mint régen 8 óra alatt, csak ez a reálbérekben nem jelenik meg egyáltalán. Erről szól korunk közgazdász-szupersztárának, Thomas Pikettynek a munkássága is. Egyszerűen azért van munkanélküliség, mert az állásban lévőket hosszabb ideig dolgoztatják, mint szüleiket és nagyszüleiket, a termelékenységükhöz mérten lényegesen rosszabb bérért.
Forrás: Pinterest
Ez azonban nem az okoseszközök, és még csak nem is a magától értetődőden haszonmaximalizáló cégek bűne, hanem megint csak a politikáé, amely a csúnya, gonosz tőke lobbierejének engedve hagyta a jövedelmi egyenlőtlenségek elszállását. A csúnya, gonosz tőke azt teszi, mi lényege: megpróbálja gyarapítani magát, és a költségeit racionalizálni.
Ebből persze az következik, amit az eredeti tanulmány is megállapít, és kollégám is javasol: kell az állami beavatkozás és valamiféle jövedelemtranszfer. Én is egyetértek a progresszív adórendszerrel meg hogy a vállalatok vállaljanak felelősséget, stb.
Matolcsy György tevékenysége azonban ezzel még csak köszönő viszonyban sincsen, ezért bár a cikk helyesen megállapítja, hogy nálunk a különadókat csak a költségvetés foltozására használják, de szükségesnek érzem kimondani, hogy az egész különadó-történet mélységesen vállalhatatlan. Hiszen a magyar kormány pontosan azt a szektort (telekomadó) adóztatta irgalmatlanul, amelyik:
- hagyományosan nagyon erős a CSR tevékenységben itthon
- pont olyan dolgokkal foglalkozik, amivel le tudták volna gyűrni az itthon aggasztó méreteket öltő digitális analfabetizmust a fejlesztésekkel, kapacitásbővítéssel, szolgáltatások jóárasításával.
Ehelyett elvonták a pénzt az államkasszába, és mire költötték? Olyan építkezésekre, amelyeknél ezertonnaszámra folyt a beton meg a viacolor – tehát hagyományosan kis hozzáadott értékű, alacsony jövedelmezőségű presztízsberuházásokra, ami ráadásul nulla előrelépést jelent a humántőke területén, de legalább később állandó terhet jelent majd az üzemeltetőknek, amit kitől fognak elvonni, ha nem a jól teljesítő iparágaktól. És itt körbe is értünk, hogy miért maradunk így is, úgy is nyomorultak, írjanak bármit is Cambridge-ben.
Addig, amíg a termelés kultusza hivatalos kormánypolitika marad, és nincs érdemi előrelépés a reálbérek emelése és munka, mint fogalom újragondolása terén (nem csak itthon!), addig kár azt hinni, hogy egy matematikai képlet közelebb visz minket a megoldáshoz. De a probléma se ott kezdődött, hogy okostelefonon néztem utána a Halászbástyának.
Közgazdászok huhogása.
Abból is csak aktuálpolitizálás marad a végére.
Szerencsétlen Bohr nevét sem tudják helyesen leírni, kevesebbet huhogni, többet olvasni…
Ez pusztán egy véleménycikk.
Szerintem hazudik.
“Az akkori túltermelési válságnak ugyanis az volt a kiváltó oka, hogy az első világháború előtti, integrált világgazdasági rendszert szétszabdalták a Párizs környéki békék.”
Ebből, hogyan jön ki túltermelési válság? Túltermelési válságok egyébiránt 1929 előtt is voltak, politikai okok hiányában is. Igaz, Keynes írt erről valami Általános Elméletet, de hát oda se neki.
Ami pedig ezt illeti: “Az egy munkaerőre jutó termelékenység további növekedése pedig csak akkor jelent problémát, ha továbbra is mereven ragaszkodunk a 8 órás munkanap teóriájához,..”
Dehogy is. A fenéket! Ha a termelékenység nő a foglalkoztatás szintje és a 8 órás munkaidő tarthatósága egyedül attól függ, hogy a társadalom hajlandó-e a nagyobb termelékenység következtében többet fogyasztani. S miért ne lenne hajlandó? Ez ilyen egyszerű.
A narancs táliboknak erős állam kell! Lenin élt és élni fog!
“kell az állami beavatkozás és valamiféle jövedelemtranszfer.”
Nem kell, dehogy kell. A jövedelemtranszfer fő forrásaként szolgáló progresszív adóztatás eltorzítja a munkaerőpiac ítéletét. A magasabb jövedelműnek aránytalanul kevesebb elkölthető jövedelme marad, mint az alacsonyabb jövedelműnek, nem beszélve azokról, akik ellenszolgáltatás nélküli jövedelemhez jutnak a transzferekből. Ez legfeljebb a baloldali szociálpolitika számára lehet egy axióma, de egyébként elég nehéz gazdasági érvekkel alátámasztani (érted, hogy nem a torta lesz nagyobb, csak több szeletre lesz vágva). Az egyetlen, ami valóban átgondolandó, az alapjövedelem, de az ugye nem szociálpolitika, az a milliárdostól kezdve a csövesig mindenkinek járna, az valóban emelné az aggregált keresletet, nem csak szerkezetében módosítaná.
Iparosítás, keleti nyitás, s távolodás a nyugati diktátumtól – ez a megoldás helyes iránya.
Köszönöm. Már kezdtem elszomorodni, hogy már egy közgazdasági blogon is ilyen marhaságokat kell olvasnom.
@zobod: Bocsánat, itt lehet, hogy nem voltam egyértelmű.
Jövedelemtranszfer alatt igazából átcsoportosítást értek a tőkejövedelmek felől a munkajövedelmekre, vagyis az aggregált kereslet emelése irányába.
Tulajdonképpen az alapjövedelemnek is lenne létjogosultsága, hiszen ha az összes szociális jellegű juttatást, adókedvezményt, vissza nem térítendő támogatást összeadjuk, majd elosztjuk tízmillió felé, akkor az fog kijönni, hogy az alapjövedelemként javasolt pénzmennyiség jelentős részét most is elosztogatja az állam, csak rettentően egyenlőtlenül és siralmas bürokrácia révén. Már csak annak a leépítésével is jelentős összeget takarítanánk meg, vagy az erre fordított összeg átcsoportosítható lenne a produktív közszolgáltatásokba: az egészségügybe, az oktatásba.
@1ghost: Már ha a termelékenység növekedésével lépést tart a reáljövedelmek növekedése. Manapság viszont ez minimum kétséges.
@Riley Kestrel: Szerintem Mo-n a reáljövedelem gyorsabban nő az elmúlt években, mint a GDP.
Infláció alig, a nettó péz meg még pluszban is nőtt az adóváltozások miatt.
@Tiszteltetem Brüsszelet: A nettó az alacsony jövedelmű többségnél nem nőtt érdemben az adójóváírás megszüntetése miatt. És a családi adókedvezménnyel is csak egy korlátozott kör tud élni.
Itt a KSH reáljövedelmes idősora:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt007.html
Én ezt eléggé gyászosnak érzem, hogy ma éppen hogy elérjük a 2006-os szintet, az egy főre jutó reáljövedelem 1990-hez képest meg egészen siralmas.
@röf: Javítva! Köszönöm a kedves figyelmeztetést. 🙂
@Riley Kestrel:
ja, nem volt túl baráti, bocs!
Az autómobil elterjedése azért később volt mint a klasszikus ipari forradalom korszaka..
Kár a posztért. Ennyi betűt feleslegesen leírni…
A jelenlegi rezsimnek egyfajta közgazdasági élménye van: amit lehet el kell lopni.
A szerencsétlenek meg lovagoljanak a tudomány világába.
” Az autósofőrök nem a semmiből lettek, hanem kiváltották a kocsisokat, és az első autógyárak is jellemzően korábban lovaskocsikat gyártó cégektől szerezték be az alkatrészeiket.”
Csak összehasonlításul: Még a II. világháborúban is lényeges volt a lóvontatás, és nem csak a magyar, hanem a német haderőnél is. Nagyapám ennek köszönhette, hogy állatorvosként egy puskát sem kellett elsütnie a keleti fronton..
Vidéken pedig még a 60-as években is komoly szerepet játszottak a lovaskocsik, évtizedekkel a robbanómotor feltalálása után..
@maxval bircaman szerkesztő: Szállj már le rólunk Zsivkov!
Már a címben egy nagy baromság, Matolcsynak soha nem volt igaza.
Ehhez képest 2012-ig hallottam a “valódi” közgazdászoktól, hogy fel kell venni az IMF hitelt, aztán még 2 évig, hogy bármikor csődbe mehetünk és efféle marhaságokat.
Matolcsyval szemben én is szkeptikus voltam, de meg kell mondanom, hogy Orbántól kiváló választás volt. Tényleg, ahogy Orbán annak idején felvázolta. 1 4 év a konszolidáció, következő 4 év fejlődés. Nulla infláció, a bérek nőnek, az árak nem nőnek, sőt sok mindennek csökkent.
Ahhoz képest, hogy Gyurcsányék miket hagytak Orbánékra, lehettünk volna II. Görögország is.
@Riley Kestrel: A 2006-os jövedelmeknek nem volt már semmiféle gazdasági alapja, pontosan ezért nagyon is sokba került nekünk, az államháztartási hiányokat, adósságot és az inflációt növelte. A balliberális pártoknak ez különösen sokba került.
A mai jövedelmek alapja viszont stabil, alapja a termelés és nem a hitel. Óriási különbség.
@maxval bircaman szerkesztő: A helyes megoldás az volt, ami a szlovákoknál is bejött. Az állami kiadások jelentős csökkentése egy csomó ember munkára kényszerítése.
A keleti nyitás azzal együtt nyilván egy okos dolog, hiszen a fentiek miatt előállított többlet terméket valahová el is kell adni.
@zobod: Progresszív adózás: A legsikeresebb országok pont ezt csinálják, horribile dictum, a szocializmus elveit használják a finnek, svédek, norvégok. A gazdagok azt is mondhatják akár, hogy mért fizessenek egy fillérrel is több adót a szegényeknél (mért %-ban arányos – nehéz megindokolni). Ilyen esetben az államkincstár kongana az ürességtől, mert alig lehetne a legalacsonyabb keresetű rétegtől adót bevasalni.
Garantált alapjövedelem: most is van (bár törvényileg nincs, de a gyakorlatban igen), úgy hívják, hogy segély. Tehát ha semmi jövedelmet nincs, az állam nem fog hagyni éhen halni a szó valódi értelmében, mert az csúnyán nézne ki. Na most ez lehetne 22ezer Ft helyett 50ezer is, de akkor a minimálbér is a jelenlegi többszöröse kell, hogy legyen. Ez valószínűleg lehetséges, megoldható, bár közgazdasági hatásai vitatottak…
@♔bаtyu♔: “Matolcsyval szemben én is szkeptikus voltam, de meg kell mondanom, hogy Orbántól kiváló választás volt.”
Olyan szép, amikor az egyik idióta feldícséri a másik idiótát!
Szegény debil gyurika, nem jött be neki semmi. Se az államadósságcsökkentés 2014-re 65%,ra se 2018-ra 50%-ra, se az éves 5%-os GDP-k már 2011-től. Se az, hogy legesőbb 2013-tól Magyarország lesz Európa növekedési motorja. Se az, hogy az adóbevallás elfér majd egy söralátéten. Se az, hogy 1 millió piaci munkahyelyet teremt (ennyi az elvándoroltak száma lesz)
Szóval az az aranyos bandzsa szemmel halandzsázó Debilke benned megtalálta a hozzá passzoló az idiótákat.
@Tamáspatrik: az alapjövedelem nem segély, az nagyon el lett rontva hogy így kezdték kommunikálni. Egészen másról szól, semmi köze a szociális helyzethez.
Ami a progresszív adóztatást illeti, az nem érv, hogy tőlünk gazdaságilag sokkal fejlettebb, belső, illetve állampolgár-állam viszonyaikban egészen más társadalmak, például a skandinávok, alkalmazzák. Más, gazdasági fejlettségben, társadalmi viszonyokban hozzánk közelebb ország meg flat taxet futtatnak. Egyébként nálunk sem flat szja van, hiszen a gyermeket nevelők szja terhelése 0% is lehet.
@Ez a nap se múlt el Rogán botrány nélkül: Arról mélyen kussolsz, hogy jelentősen csökkent az állampapírok kamata, ezáltal javult az ország finanszírozhatósága 2010 óta, ahogy arról is, hogy a szocik által lehívott IMF hitelt az utolsó fillérig a jelenlegi kormány fizette vissza, hogy az Orbán-kormány alatt kerültünk ki a túlzott deficit eljárás alól ,amibe szintén a szocialsták vitték bele az országot.
Ehhez képest mi történt a szocialista vezetés alatt? 30 százalékponttal nőtt meg a GDP arányos államadósság:
4.bp.blogspot.com/-yELnXe3u96Q/UNBRZZRkfwI/AAAAAAAAA_c/HpJXED0bUXg/s1600/%C3%A1llamadoss%C3%A1g+5.jpg
Ezenkívül évente átlagosan 10-15 %-kal nőttek a víz ,villany, gáz szolgáltatás és a tömegközlekedés árai is időszakuk alatt..
@maxval bircaman szerkesztő:
Latom Marinov elvtars leragadtal a politikai kozgazdasagtannal. Kinek cimzed a tanacsaidat? Maszek vilagban elunk, a cegek tesznek amit jonak latnak. Kutyat nem erdekel a velemenyed. Fordulj le Magyarorszagrol tulkoros KISZ titkar.
@maxval bircaman szerkesztő:
Latom Marinov elvtars leragadtal a politikai kozgazdasagtannal. Kinek cimzed a tanacsaidat? Maszek vilagban elunk, a cegek tesznek amit jonak latnak. Kutyat nem erdekel a velemenyed. Fordulj le Magyarorszagrol tulkoros KISZ titkar.
@A megvalósult amerikai ólom..:
a kamatok globálisan csökkentek, szerte a világban. Viszont a debiljeid elkúrták az árfolyamot 20%-kal, ami miatt az adósságteher még növekdedett is.
De szerencsére a magadfajta hülyéje ezt sikerként éri meg, hogy több megszorítást kap mindezekért, mint valaha.
Az meg csak hab a tortán, hogy a segghülye fidesz maffia vitte be az országot a bóvli kategóriába, amiböl még öt év után se tud kijutni.
Arról is kussolsz, hogy Orbán maffia kormánya a GDP legalább 20%-át seperte be manyupból és megszorításokból, de nem törtlesztett ebböl semmi államadóságot, hanem ellopták maguknak.
Csupa lopás, bukás, dehát a debil fidesz bandától mi mást lehetne elvárni?
‘a kamatok globálisan csökkentek, szerte a világban.’
A kamatok a válság előtt ugyanilyen alacsonyak voltak, csak nem nálunk.
‘Viszont a debiljeid elkúrták az árfolyamot 20%-kal, ami miatt az adósságteher még növekdedett is.’
Már Bajnai idején is 300 fölött volt az árfolyam, 6 éve. Viszont a devizakitettség sokkal kisebb a mai (kisebb) GDP arányos államadósságon belül, mint akkor.
Unortodoxia = az ellopott kozpenzeket potuljuk olyan adokkal amelyek kozvetlenul nem erintik hatranyosan a lopasban resztvevoket es a szavazokat.
Az unortodoxia a magyar gazdasagi lufi. Az unortodoxia a tarsadalom aljas kijatszasa sajat maga ellen. Az unortodoxia kontraszelekcio, demagogia, parazitizmus.
Mi a tököm ez a baromság ? Se eleje se füle, se farka, de mondja és mondja. De minek ?!
@♔bаtyu♔:
Bocsánat, hogy belerondítok holmi tényekkel a vallásos révületbe:
“Az állami kiadások jelentős csökkentése”
2009 9062 milliárd
2010 9315 milliárd
2011 10069 milliárd
2012 10014 milliárd
2013 11986 milliárd
2014 12638 milliárd
@Tiszteltetem Brüsszelet:
“A kamatok a válság előtt ugyanilyen alacsonyak voltak, csak nem nálunk.”
Azért szeretem a megszállottakat, mert olyan dolgokat tud meg tőlük az ember, amiket senki mástól. Most pl. negatív kamatok voltak 2008 előtt
Mentségemre szolgáljon, hogy nem csak én nem tudtam róla, hanem a világ többi része se.
Svájcban pl. -0,75% most, 2,75% előtte.
EKB -0,2% most, 3,25% előtte.
Fed 0% most, 5% előtte.
Egyébként folytassátok, nyugodtan. Tényekkel ne törődjetek, azok csak összezavarnak.
Közgizdászaink jól bekajálták a “posztindusztriális” kamu dumát és szétqrták a magyar ipar “zászlóshajóit”, miközben “jóakaróink” ezt nem tették, sőt…Az még nem “tragédia”, hogy ezt a hibát ki akarják javítani, és újra iparosítani akarnak, magasabb fokon, ahogy Bismarckék németjei is tették az ex-ipari forradalmas Anglia ellenében, olyan sikerrel, hogy a britek fegyverkezni kezdtek, hogy ezt a konkurenciát “kiiktassák”. Lett is belőle “Nagy háború” (I. világháború), a folytatás fő vonalai pedig mindenki számára ismertek.
Hát igen: a “neves” közgazdászok által 2010 tavasza óta folyamatosan várt/előrejelzett csőd elfelejtett bekövetkezni. Ennyit róluk.
@Lord_Valdez: Te valamit nagyon félreértettél.
Ki beszélt az állami kiadások csökkentéséről?
Én az államháztartási hiány mértékéről beszéltem, ami nagyon nem ugyanaz.
Önmagában az állami kiadások mértéke lényegtelen, a lényeg, hogy ha magas, legyen miből fedezni, tehát az államháztartás egyenlege az ami lényeges.
Nyilván ezeket már nem igazán szeretnéd ilyen szép sorrendben linkelni, ami érthető.
@Lord_Valdez:
Államháztartási hiányok:
2003 –7,2
2004 –6,4
2005 –7,9
2006 –9,4
2007 –5,1
2008 –3,7
2009 –4,6
2010 –4,5
2011 –5,5
2012 –2,3
2013 –2,5
2014 –2,6
Ehhez képest Gyurcsányék Orbánékhoz képest igen jelentősen túlköltekeztek, az amit te bemásoltál kritika számukra, hiszen kevesebbet költöttek, viszont olyan szarul gazdálkodtak, hogy ezzel a kevesebbel jobban elúsztak mint Orbánék a többel.
Tudod nem az a baj ha valaki költ, a baj az, ha nincs mire.
@Ez a nap se múlt el Rogán botrány nélkül: Mi a helyzet a GDP arányos államadósság 30 százalékponttal való emelkedésével a szocik alatt? Ehhez nincs hozzáfűzni valód seggfejkém?
Egyébként a cseheknél , lengyeleknél miért nem kúszott föl olyan mértékben az állampíprkamat, hogy az IMF-hez kelljen fordulniuk?
Gyurcsány csótány alatt majdnem 10 % volt az állampapírok kamata, most 3% körüli. Szánalmas próbálkozás ezt kizárólag világszintű folyamatokkal magyarázni.
“hogy több megszorítást kap mindezekért, mint valaha.”
Persze az, hogy 2002-2010 között minden év január elsején kötelező program volt a villany, víz, gáz és tömegközlekedési költségek 10-15%-os emelése, az nem volt megszorítás, ugye hülyegyerek?
@♔bаtyu♔: Illetve inkább miből..
@♔bаtyu♔:
“Ki beszélt az állami kiadások csökkentéséről? “
Te. Vagy nem olvasod, amit írsz? 🙂
@DFK:
Ez inkább téged minősít.
Minden előrejelzés úgy értendő, hogy ha semmi egyéb nem változik. Az EKB államkötvény-vásárlási programját nyilván nem lehet belevenni egy közgazdasági előrejelzésbe.
A reálbérek speciel 2013-óta 10%-kal emelkedtek itthon, de ez a tény senkit ne zavarjon. Arra meg kíváncsi lennék a cikkíró hogyan foglalkoztatná a kőműveseket/útburkolókat telekomos SSC központokban.
Szükség van mindkét féle munkahelyre…
Matolcsynak ismeretlen!
Berzeviczinek iskolái vannak, De mit is mondott? A politikailag függőségben lévő nemzetek erőteljes kivitele nem fejlett gazdaságukból, hanem kizsákmányolásukból fakad. Roppant tömege megy a pénznek keresztül Magyarországon, de nem marad itt, hanem az osztrák tartományok felé folyik el, és különösen Bécsben halmozódik fel… Ennél fogva kettős baj sújtja Magyarországot: a látszólagos gazdagság tünete, s a kimerült szegénység nyomasztja, mivel az ország elveszti pénzeit és a hevesebb keringésű átmeneti forgalom hatása azt még jobban szegényítvén, a politikai halál válsága felé siet. Amennyire gazdagítják a nemzeteket az ipar és kereskedelem, úgy viszont az ipar és a kereskedelem sem virágozhat ott, ahol a nép a legalsóbb és legnagyobb részét, a nemzet alapját a nyomor sanyargatja. Ennek a legnépesebb osztálynak fogyasztása által ingereltetik a belföldi termékek előállítása. Ez ad életet a belföldi iparnak és forgalomnak, ami azután a külkereskedelem bővebb folyásában is érvényesül. Ahol a szűkös állapotok által lenyomva úgyszólván nem létezik a gazdaság, ott a fogyasztás és a forgalom alapjának ingadozása folytán az arra fektetett ipar, kereskedelem és a közjólét is csak tengődik. A jövedelmi felesleg sem fordítható egészen az adózás céljaira, mert sorsának javítására mindenki törekszik, s öregsége, betegsége és baleset beálltának esetére, továbbá, hogy gyerekeinek valamit hagyhasson, valamely takarítmányt meg akarna takarítani. Másként magán vagy közgyarapodás nem is lehetséges, különösen nem akkor, ha az iparosodásnak ez az egyetlen ingere elvétetik tőle. Az adózó, ezen helyzetének nyomása alatt az állam minden működése bizonytalanná, nehézzé és akadályozottá válik. A köz és magán gyarapodás lehetetlen lesz, az adófizetés pang, hátralékok keletkeznek, lanyhul a szorgalom és felszaporodik a nyomor. (Berzeviczy Gergely: Magyarország kereskedeleméről és iparáról. Első megjelenés: 1796. 212 év, nem elég megtanulni, vagy elég elfelejteni? Megjelent a Magyar Fórumban.