Az előzetesen beígért „XIX. századi vadromantikus road movie” helyett Rudolf Péter Kossuthkiflije eddig inkább egy zavaros, kínos, ripacskodó színészekkel teli, technikai megoldásait tekintve néha az Ámokfutók videó klipjeit is megszégyenítő gagyinak tűnik.
Nem indul rosszul, a gondok ott kezdődnek mikor a szereplők megszólalnak. Kivétel nélkül, mindenki egy feleslegesen archaizáló, nevetségesen népieskedő nyelvezetet használ, ami például a kocsis esetében többször az érthetőséget is akadályozza. Nem tudom, hogy az ízesnek ható, helyenként obszcén szöveg humorforrás akart-e lenni, vagy így próbáltak egy fajta régies hangulatot varázsolni az alkotók, de mindenesetre egyik se sikerült.
Tovább rontja a helyzetet a már az első jelenetben feltűnő misztikus szál. A táskába gyömöszölt, „hatkrajcáros méretű” lélek, a ronda nőből először vonzó prostivá, majd beszélő bejglikké alakuló tündér, valamint a terülj-terülj asztalkám eleve borzasztó ötletek. Igazán szörnyűvé viszont az Asylum Studio-t is alulmúló technikai megoldások teszik. Ennél milliószor igényesebb animációkat láthatunk akár videójátékok átvezetőiben is.
A mellékszereplők között akad egy-két egész jó is, mint például Vödric Demeter, aki messze a legkevésbé túljátszott és leginkább emberközeli. Bár lehet csak azért tűnt annak, mert a képernyőn töltött ideje nagyobbik részében bejgli készítéssel foglalatoskodott, magányosan. A sokkal gyakrabban felbukkanó főszereplő, Swappach őrnagy sajnos egészen más kategória. Már a karakter is nagyon sekélyes és eltúlzott, de Lengyel Tamás ripacskodó játéka tovább ront a helyzeten. A karikírozott, de egyáltalán nem vicces karakterek közé tartozik a grófnő, és a helyenként érthetetlen kocsi hajtó, Batykó is.
A díszletek, a Groovehouse “Vándor” klipjét eszembe juttató kocsmát leszámítva korrektek, a grófnő lakása például kifejezetten szépre és hitelesre sikerült. A hangerőt viszont állandóan, félpercenként állítgatni kellett, ez nem tudom, hogy a hangkeverés minősége, vagy a tévénk állapota miatt volt szükséges.
Az alkotók vállaltan a történelmi regények alapján készült köztévés sorozatok hagyományát próbálták tovább vinni, sikertelenül. Ráadásul nem csak a patinás múlthoz, de mai trendekhez sem igazodik a Kossuthkifli, hanem valami egészen új, rossz irányba indult el. Túl sokat akartak belerakni: egyszerre próbált misztikus, humoros, kalandos, abszurd és történelmileg hiteles lenni. Sajnos egyik se jött össze.
Fehér Béla regényének ismerete nélkül kár is bármit mondani.
@Szubjektív: Ha egy film nézhetetlen az alapjául szolgáló regény olvasása nélkül, akkor az egy rossz film feldolgozás. Vagy maga a könyv már eleve rossz.
A leírtakkal teljesen egyetértek, az utolsó mondatban ott a lényeg.
Lengyel Tamás valami förtelem, ha ő a pozitív hős, akkor nem is tudom…Mindenkivel ordít, üt-ver, fenyeget bárkit, épp csak szívszerelmét nem – eddig még, /de ilyen mentalitással bizony felsejlik a jövő…/
Batykó /?/ nem népies, hanem gügyögő elmebeteg benyomását kelti sajnos.
A nevek külön megérnek egy misét: Elelpi Kőszál, Vödric Demeter /inkább maradnék a Borús Demeternél, ha már Demeter/, Vödric Estilla, Swappah Amamdé stb. De most komolyan, vicc az egész.
A misztikus szál beleerőltetésénél másnak nem jutott eszébe Gabriel Garcia Marquez mágikus realizmusa?
Nagyon olyan, mintha a készítők ezt a stílust erőszakolnák meg.
Itt teljesen céltalan, inkább nevetséges.
@Szubjektív:
1. Ha egy TV-sorozat kritikáját olvassuk, nem teljesen mindegy, milyen a regény?
2. Ha ilyen – valószínűleg igen -, akkor inkább nevetséges, kínos, és erőltetett az eredeti mű is. Vagy inkább eredetieskedő?
Pedig érdekelt, akartam szeretni, sőt lehetett volna ez jó is, csak kéne hozzá némi józanság, hogy mit lehet egy könyvben, és mit nem, mit lehet egy TV-sorozatban, és mit nem.
És könyörgöm: Rudolf Péter maradjon az Üvegtigris típusú filmeknél. Az megy neki.
Szerintem.