A Rádiókabarénak minden évben van szilveszteri különkiadása, olyan azonban már egy szűk évtizede nem fordult elő, hogy a felvételt promótáló plakátokról hiányozzon Bödőcs Tibor és Kőhalmi Zoltán neve is. A mai kabaré nemcsak a húsz évvel ezelőttitől különbözik, hanem már a tavalyitól is, és nem csak ebben…
Csak úgy, mint a kultúra és a szórakoztatás más területein, a Rádiókabaréban is új szelek fújnak. Annak ellenére sem eretnekség ezt állítani, hogy manapság is hallhatjuk a kabaré adásaiban többek között Nádas György, Éles István, Maksa Zoltán, Fábry Sándor vagy éppen Kern András hangját. A Katonadolog, a felülmúlhatatlan paródiák, az égető Vietnámi balzsam, a zseniálisan fárasztó Maksa Híradó vagy a legendás NDK-turmixgép ma is a műfaj örökké emlékezetes klasszikusai, etalonjai, amelyeket mindenkinek kötelező legalább tízszer meghallgatni, ha kedveli a kabarét. Ezek a hangok azonban már nem ugyanúgy szólnak, mint 15, 20, 30 vagy még több évvel ezelőtt.
Még annak ellenére is ők hivatottak imázst kölcsönözni a műsornak 2014-ben, hogy ma már nem tudják hitelesen a kabaré fő vonalát képviselni. De hát miért is akarnák? Nem a műsorszámok helyezik el magukat a repertoárban. Ez a szomorú anakronizmus persze a legkevésbé sem a fentebb felsorolt fantasztikus humoristák hibája. Sinkó Péter egykori főszerkesztő márciusi távozása volt a betetőzése annak a tavaly óta tartó folyamatnak, ami révén a Rádiókabaré végül elnyerte mai formáját: remek színészek és humoristák adják a hangjukat kiszámítható, lapos és banális jelenetekhez. A „hangjukat adják” kifejezés ebben az esetben találóbb nem is lehetne, hiszen az embernek olyan érzése van, mint amikor egy hollywoodi produkcióhoz egy befutott sztár producerként a „nevét adja”. Ott van, feltűnik a stáblistán, talán még egy-két másodpercre a filmben is felbukkan, de igazából lehetne ott helyette akárki más, se hozzá nem adna, se el nem venne a végtermék értékéből.
Ez a folyamat azonban közel sem lenne ennyire fájó, ha időközben nem jelent volna meg a letűnő, aktualitását vesztő, de eszmei – ha úgy tetszik muzeális – értékét büszkén megőrző generáció váltása. A reménysugarat elsősorban az intellektuális humor két ifjú titánja villantotta fel. A mindennapok angol-humorát mérnöki pontossággal felrajzoló Kőhalmi Zoltán, valamint a közélet és a vidék líráját sallangmentes humorkölteményekbe sűrítő, majd a Showder Klub középszerűsödését ügyesen lerázó Bödőcs Tibor. Úgy tűnik, rájuk ma nincs szükség. Bödőcs elmondása szerint az új főszerkesztő meg sem kereste egyiküket sem. Azokat a fiatalokat, akik autentikusan és szakmailag is kifogástalanul tudták képviselni azt, amire a rádiókabaré műfaja a közszolgálati médiában hivatott: hogy a jelennek tartson görbe tükröt. Ezek szerint ma nem azon kéne nevetnünk (noha Sinkó Péter él a gyanúperrel, hogy a jelenlegi szerkesztőség nem tartja ördögtől valónak az előre felvett taps bejátszását), ami aktuális, hanem egy lezárt időkapszula hatására eresztünk meg egy kényszerű és kínos vigyort.
A humor első számú csatornája távol tartja a jelen és a jövő generációját attól a világtól, amelyben élnek, amelyben létezniük és alkotniuk kell. Mindezt úgy, hogy bizony lenne, aki világképet közvetítene nekik.
Bödőcstől nemcsak a politikára irányuló egészséges szarkazmust és a falusi mindennapok gyengéd, megbocsátó humorral felpezsdített tablóját kaptuk meg, de a fiatalok megtudták, ki az a Bohumil Hrabal, Andrej Tarkovszkij, George Carlin és még sokan mások. Hallhatták, ahogy 21. századi Karinthyként mikrofonnal írta át Adyt és Krúdyt. Aki továbbra is igényli ezt a fajta szórakoztatást, annak egyrészt vagy hónapokat kell várnia egy egész estés tv-felvételre, vagy kivárni, amíg házhoz jön a zalai nevettető. Másrészt pedig szembesülnie kell azzal, hogy az egykori rádióbéli fellépések gyakorisága jótékony hatással volt a műsor frissességére, aktualitására, ez a hatás pedig a turnék és az önálló estek rendszerében nem működik.
Most már tudjuk, hogy a valódi hozzáadott értékkel rendelkező humor idén nemcsak év közben, hanem szilveszterkor is hiányozni fog a Rádiókabaréból. A maholnap önálló életet kezdő, és a világot szükséges kritikával szemlélni akaró hallgatóság érdekében reméljük, hogy ennek a tendenciának belátható időn belül vége szakad…
Már egy jó ideje nem hallgatok se rádiókabarét, se showder klubot (persze ha van még olyan). Többnyire osotoba, infantilis és szánalmas előadók vannak. Nagy néha felbukkan köztük 1-2 üde színfolt, de azért az 5-10 percért nem vagyok hajlandó végighallgatni az egész órás kínos és erőlködő borzalmat.
No meg igen rossz érzés az, mikor én szégyenkezem az előadó helyett. Főleg, mikor az ilyne számok teszik ki az adás döntő részét.
Emlékszem arra az első tavaszi előadásra, infantilis jó szó rá, sok zenés csinnadrattával, új szignállal, poénok nélkül. 80-as évektől hallgattam folyamatosan, azóta sajnos egyszer se.
Parti Tamás: Óvatosan azzal a kritikával! Vogáék Pop paródiája megkerülhetetlen etalon a mai napig. Ha úgy gondolod, hogy nem, akkor az azért lehet, mert nem éltél még akkor, nem ismered az akkori körülményeket.
A Mikroszkóp színpad színvonalát se piszkáld! Mutass még egy társulatot, aki ennyi évig stabilan életben tud tartani egy produkciót, meg tud tölteni egy termet. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok rajongója a munkásságuknak.
@Phteven: Az ókorban a gladiátorjátékoknak, a mai korban mondjuk a szájba vizelős pornónak is hatalmas, lelkes rajongótábora van, mégis én egyiket sem nevezném a magas kultúra részének. Attól mert a mikroszkóp szinpad telt házzal üzemel, abból nem azt kell levonni hogy ők letesznek valamit az asztalra, hanem a minőséget megnézve, az átlag magyar ember igényszintjáről lakothatunk fájó képet.
A poszthoz: 82-től az ÖSSZES rádiókabaré megvan hanganyagban a családban. Azon nőttem fel, láttam számos előadót felemelkedni (pl Fábri, Litkai) és láttam korábbi tehetségeket, önmaguk árnyékává válni (pl Maksa).
A rendező azt választ be (és azt tesz meg konferansziénak) akit akar, ez az ő döntése. De ahogy sok más dologban, a rádiókabaréban is eddig valahogy legalább próbáltak mindig ügyelni arra, hogy a két oldal egyenlő arányban kapjon. Most valahogy azt kezdem érezni hogy ez a rendszer felborult.
A rádiókabaré, legfontosabb része, a csúcs a koronán, az utolsó fellépő. Ez nagyon sokáig Hofi terepe volt, az utóbbi években pedig rendszerint Köhalmi Bödöcs sorrendben követték egymást. Egy középszerű előadót kihagyni még hagyján, de a két legnépszerübbet, akik eddig a szakma csúcsán voltak, nem sok logikus döntéssel lehet magyarázni …
Ez a “tavaly óta tartó folyamat” kifejezés, mely a színvonal esésének időtartamát lenne hivatott jelezni, szvsz rendkívül gáláns és igen tiszteletreméltó távolságot tart a rögvalóságtól.
Úgy cirka 15-20 éve (és lehet, ez is szerény becslés) értékelhetetlen a produkció (ahogy társai is), nagyjából Kőhalmin kívül nem nagyon van említésre méltó a folyamban (de ez általános, a hasonló műsorok minősége kb. ugyanilyen, erőltetett, unásig ismételt, lapos és vérciki minden politikai és nem politikai tréfa, Fidesz oldalon éppúgy, mint “demokratikus ellenzéki” oldalon, lásd onnan mondjuk a Hócipőt, Sas-kabarét, Heti Hetest, stb).
Az persze tény, hogy a tárgybeni műsor sem lett jobb a Fidesz kormánytól, de az elég meglepő is volna, most viccen kívül, valaki arra számított, hogy attól bármi is változik (jobb irányba)?
Évek óta kedves szórakozásom volt – mivel nem járok sehová sem mulatni, a kertévék műsorától pedig undorodom – a szilveszteri rádiókabaré hallgatása. Úgy tűnik, ennek (is) befellegzett… 🙁
Rendszeresen meg szoktam hallgatni a Rádiókabarét utólag, Youtube-ról. Tavaly még folyanatosan röhögtem rajta. Legutóbb azt hiszem egyszer sikerült elmosolyodnom.
Lehet, hogy erről is leszokom.
Csodálkozol? Azon a Kossuthon? A posztkommunista maffiaállam régiúj elvtársai nem értik a humort, ezért nem is szeretik.
Fölöslegesen meg nem kell hergelni a jónépet. Az l.Bszott simonlacika is megaszondta:
index.hu/belfold/2014/11/30/l._simon_a_sajto_hergeli_az_embereket_a_luxusorakkal/
Szánalmas…
Ja, és ezt az egészet akár elfábrisodásnak is lehetne nevezni. Nem tudom a fábrit milyen trauma érhette gyerekkoránban? Annyira haragszik a múlt rendszerre, hogy észre sem veszi az új, választott gazdái is pont rájuk hasonlítanak. vagy csak nem akarja észrevenni, nem tudom…
Igen, egyre vacakabb. Ez a mostani, őszi évad meg már végképp sz.r. Az is feltűnt, hogy mennyire kerülik a politikát. A legutóbbi adásban volt egy félmondatnyi utalás a parlamentre, semmi több. Persze nem azt mondom, hogy azzal kéne kitölteni a műsoridőt, de nem is lapos, anyóscikizős hülyeségekkel meg hasonlókkal. Ettől nem nevetésre nyílik az ember szája, hanem ásításra.