A Magyar Nemzet lehozott egy interjút, amely szerint bizonyos sajtócikkek mögött politikai érdekek állhatnak. Mi ez, ha nem magas labda?
Epimenidész egyszer azt találta mondani: “minden krétai hazug.” Szavahihetőségéből elég sokat elvett az a tény, hogy ő is a megnevezett bűvös-bűnös városból származott. Két lehetőség elképzelhető:
- igazat mondott és valóban mindegyikük hazug
- hamisan vádolta meg a többieket, valójában csak ő simlis
Állításainak azonban érdekes színezetet ad, hogy a Rhodos Today televízió műsorában nyilatkozta őket. A RT ugyanis a rivális városállam közfinanszírozású médiuma, amely krétai kritikusai szerint főként központilag irányított propagandát sugároz.
Logikusnak tűnhet, hogy Epimenidészt csupán lefizették a rhodosziak, hogy megrendítse a bizalmat a krétaiakban. Ne feledjük a filozófus vallomása mellé nem szolgált kézzel fogható bizonyítékokkal!
Most, hogy ezt a klasszikus görög legendát szóról-szóra felidéztem, Te, Kedves Olvasó, megérted miért is állok olyan szkeptikusan a Magyar Nemzet ma lehozott Udo Ulfkotte interjújához. Nehéz elhinni a korábban Russia Today-ben szereplő német bármely szavát is.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori munkatársa azt állítja a nyugati titkosszolgálatok emberei írták meg egyik-másik cikkét; de legalább ennyi az esélye, hogy a mostani könyvét fogalmazták ügynökök – csak épp oroszok.
Az sem segít, hogy Udo világméretű összeesküvésre utal, amelyet a CIA szervezett. Felmerül a kérdés akkor a konspirátorok miért hagyják, hogy a leplező könyve ilyen nagy nyilvánosságot kapjon?
Számos amerikai újság, olasz, francia, spanyol, orosz és iráni cikk számolt be róla. Világszerte hívnak televíziós műsorokba.
– mondta az ex-újságíró, gyengítve saját elméletét. Kiadóválasztása se épp szerencsés a hitelesség szempontjából. A Kopp Verlog ugyanis olyan könyveket publikál, amelyek az arannyal való gyógyításról, a homeopátiáról vagy épp a légzéssel való fogyás módszeréről szólnak. Akkor mégis miért érdemelt interjút ez a férfi?
Hát természetesen, mert a Magyarország elleni média-összeesküvésről is beszél!
Udo azt állítja, hogy vannak úgynevezett “alfaújságírók”, akik közeli kapcsolatot ápolnak a politikai elittel és “csak azt írják le, amit tollba mondanak nekik”. A háttérben “politikai érdekek húzódnak”. Ha elfogadjuk a tézist, sőt általános érvényűként tekintünk rá, akkor felmerül a kérdés: egy ilyen Magyar Nemzet interjú mögött mi állhat?
(A cikk szerzője havonta 500 ezer forintot kap a CIA-tól, de bármikor rendelkezésére áll más titkosszolgálatoknak is.)
Attól, hogy a MN a jobb oldalra húz, Udo barátunk interjúját még nem kellene megkérdőjelezni. Tényleg a CIA mozgatja Udot, amikor elmond olyan dolgokat, hogy az Irak-Irán háborúban az amcsik szállították az ideggázt Szaddámnak, amivel iráni falvakat irtott ki?
Biztos a CIA akarja befeketíteni saját magát. Vagy nem.
Aki azt suggallja, hogy az oroszok állnak a háttérben, az biztosan a KÍNAI titkosszolgálatnak dolgozik.
Kicsi cipősz?
“Udo Ulfkotte 17 éven át a vezető német konzervatív napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) külpolitikai szerkesztője, illetve haditudósítója volt. Kötete szeptember 11-én látott napvilágot a német könyvpiacon Megvásárolt újságírók – Miként irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke a német tömegmédiát címmel. Annak ellenére, hogy a legnagyobb német internetes könyvterjesztő, az Amazon.de csak szeptember 22-én kezdte árulni, néhány nap alatt sikerlistájának a csúcsára hágott. Vagyis Németország legnagyobb példányszámban vásárolt könyve lett. Miközben erről a megasikerről a német sajtó egyetlen szót sem ejtett.
A kínos hallgatás oka egyszerre a könyv tartalma és szerzője. A 336 oldal terjedelmű, mintegy hatszáz lábjegyzettel ellátott művet nem lehet a szokásos „összeesküvés elmélet” felkiáltással elhessegetni, hiszen a szerző maga is több mint másfél évtizeden át Németország legtekintélyesebb napilapjának szerkesztője volt. Ezért könyvében több helyen bocsánatot kér és kijelenti, szégyelli, amit tett. Vagyis azt, hogy pénzért, luxusutazások és egyéb juttatások fejében azt írta, amit megrendeltek tőle.
Ulfkotte táblázatokban mutatja be, hogy Németország legnagyobb médiumainak vezetői és elit újságírói név szerint mely lobbiszervezet/ek/ tagja vagy hová vannak „bekötve”. Néven nevezeti azokat is, akik a kulisszák mögött a médiát propaganda szempontból egyetlen irányban befolyásolják. Ilyenkor csak a hallgatás a kivezető út. Mert az sem jön be, ha az érintettek összeesküvés-elméletek felemlegetésével akarják hitelteleníteni a mondanivalót. Vagy mint nálunk szokták a főleg Soros-támogatású portálok, amelyek vicsorító kínjukban holdfénynél hódbőrbe varrt iratokról, paksi csőszkunyhóba tévedt jugoszláv búvárokról „konteóznak”. Márpedig a kötetben igen egzakt módon bontakozik ki az, ahogyan például a David Rockefeller által alapított Trilaterális Bizottság, a Bilderberg csoport és más transzatlanti intézmények szabják meg az irányt a médiának.
A könyvben bőségesen adatolt valóság a legvadabb „konteós” képzeleten is túltesz. Hiszen arra is fény derül, hogy a német szerkesztőségekben (!) dolgozó titkosszolgálati ügynökök olykor azt is megszabják, hogy ismert újságírók közül kinek a neve alatt jelenjék meg egy-egy előre megírt cikk. Amiért persze az illető busás pénzjutalomban részesül.
A FAZ korábbi munkatársa leszögezi: teljesen mindegy, hogy melyik német lapot vesszük meg, mely német tévéadót nézünk: egyforma és manipulált üzenetet kapunk. Amire a németek egyre inkább ráébrednek. Ezért esnek drámai gyorsasággal a nyomtatott lapok példányszámai. Könyve végén Ulfkotte egyenesen lázadásra szólítja fel honfitársait: még kevesebb lapot vásároljanak, hogy még több hazug, megvásárolt újságíró maradjon munka nélkül. Azok, akik hatalmas kenőpénzért teljesítik irányítóik utasításait. Miközben arra biztatja olvasóit, hogy egyes, eddig nem manipulált, internetes forrásokat olvassák, melyek közül fel is sorol néhányat.
A szerző pontosan bemutatja azt is, mely adó vagy mely lap melyik politikai párthoz tartozik. A „független” közszolgálati ZDF televízióban például csaknem minden szerkesztőnek párttag könyve van. A német médiában a „nézetek sokszínűségét” pedig csak tetetik. A valóság az egyen hazugság, legyen szó az amerikai külpolitikáról, az USA elnökéről vagy az euró hasznosságáról. Itt jegyzendő meg, hogy néhány éve már kiszivárgott annak a szerződésnek a szövege – és a Wikipediára is felkerült -, amelyet minden olyan újságíróval aláíratnak, aki az Axel Springer óriáskiadó valamelyik lapjához szegődik el, mint a vezető német bulvárlaphoz, a Bild-hez, vagy a hazai balliberálisaink által szintén oly kéjjel „német jobboldali konzervatív”-nak nevezett Die Welt-hez. E szerződés öt pontja közül az egyik a transzatlanti kapcsolatok támogatása, a másik Izrael állam lényegi jogainak és a zsidó-német megbékélés előmozdítása.”
http://www.youtube.com/watch?v=h3ETBtR6HeE
milyen szar lehet már hogy erre nem tudsz mit mondani…
Nem éri el az ingerküszöböd, hogy mennyire egybeesnek szinte szó szerint a hazai balliba megmondóemberek állitásai a nyugati médiában elhangzottakkal/olvashatóval? Miközben aki itthon él és tájékozódik jól tudja, hogy a valóság töredékét tartalmazzák.
@bölcsbagoly: a matematikusok pedig egyetértenek abban, hogy 2+2 az bizony 4. Furcsa dolgok ezek az összeesküvések.
Egyébként, hogy érdemben is válaszoljak: a liberálisok ugyanolyan szimbolika rendszert használnak a világban mindenhol és a valóságértelmezésük is hasonló alapvetésekből indul ki. A konzervatívokra ugyanez igaz. Ráadásul nem lehet elvetni, hogyha sok különböző világnézetű ember ugyanazt állítja, akkor az úgyis van.
Hadd kérdezzek én is valamit: a külföldi sajtóból túlnyomó részt támadják a magyar kormányt. A konzervatív sajtóorgánumok miért nem dicsérik?
@sule.andras: mert ilyenek nem igen vannak! A médiumok ugyanis konszernek tulajdonai, azok meg nem konzervatív beállítottságúak.S nyilván hogy a lapjaik sem fognak mást képviselni.
Konzervatív vélemények csak teljesen politikaimentes kiadványokban jelennek meg.
@bölcsbagoly: egyrészt én hiszek abban, hogy van olyan, hogy szerkesztőségi, újságírói szabadság és felülről (normális helyeken) nem mondják meg ki miről írjon.
A Wall Street Journal, a Daily Telegraph, a Times, a Financial Times, a Daily Mail, a Sun, a Le Figaro mind-mind konzervatívok. A FAZ is és a Die Welt is szerintem.
Másrészt sokan sokfélét érthetnek a “liberális” és a “konzervatív” világnézet alatt, de ha megnézzük a fenn soroltakat akkor az mind a saját országuk konzervatív pártját szokták támogatni a választások során (már ahol szokás, péel UK-ban).
@sule.andras: aha, csak hát ha a konzervatyv fogalma arrafele mást jelent mit mifelénk, az érvelésed már kutyagumit sem ér! Ez érvényes a klasszikus jobb/bal ideológiák értelmezési különbözőségeire is.
Az USA-ban nincs konzervativ párt! A repubklikánusok neokonok, a demokraták libsik. Ahogy az EU-ban is a jobbosok (Néppárt, vagy a CDU, CSU, a Torryk, stb) távol állnak a nemzeti konzervatizmustól, mig a szocdemek, zöldek, libsik a valódi baloldaltól.
Mégis mi a fenétől lenne nálunk baloldali az MSDZP, a DK vagy az EGyütt-PM, hogy az e LMP-ről ne is beszéljünk. A Fidesz jobbközép néppárt, a jobbik meg a radikális jobb és bal ötvözete.
@sule.andras: ugyan, a liberalizmus mai felfogásban egy utópia (de főleg szélhámosság!), pont mint a kommunizmus. csak az infantilis elmék/személyiségek hisznek benne. A nemzeti konzervatizmussal nem lehet egy szinten kezelni