A világ leghasznosabb szakmáját tanulom. Generációkon át féltve őrzött titkokat sajátítok el, amelyeket korábban csupán a bölcs uralkodók ismerhettek. Bizony: kommunikáció szakos vagyok! E mesterség tanoncaként szembesültem az igazsággal, hogy a tiszta és érthető szöveg tündöklő kincs. Egy jól megfogalmazott üzenet többet ér ezer szónál! …vagy valami ilyesmi.
Az mindenesetre bizonyos, hogy a félrecsúszott mondatok, valamint azok szerencsétlen értelmezései, áldozatokat szednek. A zavaros kommunikáció okozta már egy Canterbury-i érsek halálát, két repülőgép összeütközését és számtalan más tragédiát.
Kisebb katasztrófa talán, de az érzékeny magyar közbeszédet hamar bejárta a hetedikes irodalomtankönyv kusza szövege a “nyugatimádat”-ról. Vajon tényleg az ideológia olajában félig átsütött nyers badarságról van szó vagy létezik egy ennél unalmasabb magyarázat?
Forrás: Kettős Mérce Facebook
A Nyugatimádat Napjainkban akárhogy is nézzük gyenge fogalmazvány. A részek közötti kapcsolat homályos. Alighanem az író egy liszergikus glosszát szeretett volna, amelynek húsbamaró igazsága rávilágít a materialista fogyasztói társadalom bizonyos hiányosságaira.
Pechére az általa kritikával illetett trendek legtöbbje nemhogy idejétmúlt, de soha nem is létezett. A hétköznapinak beállított Disneylandbe való látogatásnál talán csak a CNN nézése áll messzebb a magyar valóságtól. Se pénze, se nyelvtudása nincs a lakosságnak ilyen hóbortokra. Az MTV vagy a “microsoftos játékok” ugyanannyira értelmezhetetlenek a mai YouTube-on és tabletes appokon nevelkedett generációnak, mint a Nikeban járás menősége. Ha már mindenképpen cipőkkel dicsekszik egy kisiskolás akkor az a Tisza lesz. A kapcsolódó feladatban megemlített fax készülék végleg megkoronázza a habostortát: a szerző egyszerűen nem ismeri a korszellemet.
Szakmailag szerintem védhetetlen, hogy egy olyan szerző írjon irodalomkönyvet, aki számára ismeretlen célközönségének a világa. A mondanivalójában – legalábbis, ha az én értelmezésem helyes – viszont nincs kivetnivaló. A Nyugatimádat Napjainkban ugyanis nem a nyugati világ kritikája, épp ellenkezőleg: a magyaré. Ez az első mondatból derül ki.
Egyelőre úgy tűnik, ma még nem az igazságosabb társadalom és az igényesebb kultúra iránti igény érvényesül sok embernél, hanem elsősorban a fogyasztási szokások átvétele.
A kontextusból akár arra is következtethetünk, hogy a nyugati társadalmak “igazságosabbak” és befogadóbbak az “igényesebb kultúra” iránt, azonban sokan nem ezeket az attribútumokat veszik át, hanem csupán a fogyasztási szokásokat. Ha elfogadjuk ezt az értelmezést, akkor a fenti szöveg a felületességet kritizálja. Azt, hogy sokan csupán a látványos szokásokat veszik át, nem a magasztos gyakorlatokat.
Ezzel összecseng a könyv egy másik részlete a Felzárkózás Európához
Ha változtatni akarunk életünkön, helyzetünkön, szokásainkon, legtöbbször mások példája lebeg a szemünk elôtt. A reformkor vezéralakjai is gyakran tanulmányozták a nyugati példákat […]
Bizonyos mértékben szomorú, hogy a tankönyvet megbélyegezték a nyugatellenességével, hiszen immár mindegyik ködös félmondatra rá lehet sütni, hogy “na tessék, kösz Orbán!”. Ezt teszi például a Vastagbőr is, a Szondi két apródjához tartozó feladatnál. A vers – mint remélem, mindenki számára ismert – a hűségről szól.
Forrás: Vastagbőr
Esetünkben tehát alighanem az a lecke célja, hogy a diákok megbeszéljék a tanárral, hogy a szolgalelkűség egy morálisan helytelen dolog, és negatívan szemléljék azt a kétségtelen tényt, hogy a magyar társadalomra ez jellemző.
Megértem, hogy első olvasatra miért váltott ki ekkora felháborodást az ügy. Másodikra, higgadtan végiggondolva még mindig lehet okunk a morgásra, hiszen a szöveg igénytelen, gyenge színvonalra utal. Az idézett részlet közlendőjével viszont nem lenne gond, ha az tisztán és érthetően lenne megfogalmazva. Más szavakkal: ez nem politikai vagy értékrendbeli kérdés, hanem szakmai.
A 444 friss összeállítását elolvasva pedig kijelenthetjük: itt bizony súlyos gondokról van szó.
Erről van szó:
Irodalmi ikerkönyvek 7.
Tóth Krisztina—Valaczka András
Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005
250 oldal
Bizony, kilenc éve íródott az ominózus könyv.
A legvadabb gyurcsány-hilleri-agyarbálinti kultusz korszakban.
És azóta nem jutott eszükbe a ballibáknak elolvasni vagy pláné rajta hörögni.
Bezzeg most…
http://www.ntk.hu/felso/irodalom#ikerkonyvek
IRODALMI IKERKÖNYVEK SOROZAT
Az új sorozat tananyagának alapja a NAT-ra épülő KID-program (Kezdeményező Irodalomtanítás Differenciált programja) és a hozzá kapcsolódó új tanterv. Ennek megfelelően a tananyag magvát képező olvasmányokhoz kiegészítő, ajánlott, részletében közölt, interneten elérhető, ma is beszerezhető vagy könyvtárban föllelhető olvasmányok sokaságát kapcsolja. Figyelembe veszi a nemek közötti életkori és lelki tulajdonságok különbözőségét, és ennek szellemében próbálja felkelteni, majd fenntartani azt az érdeklődést, amely a továbbiakban az irodalomhoz és az olvasáshoz való viszonyukat meghatározza. A tankönyvek lehetőséget adnak a tantervi minimum és maximum programjának teljesítésére, és remélhetően elérik másik céljukat is, a tanulók olvasóvá nevelését. A szöveggyűjtemény tematikailag szorosan kapcsolódik a tankönyvhöz, benne valósul meg az a fajta nemek közötti differenciálás, amely a KID-program szerves részét képezi.
Az Irodalmi ikerkönyvek tankönyvcsalád 2006-ban elnyerte a III. Tankönyvfesztivál díját.
A címben szereplő, pejoratív színű “nyugatimádat” szó már önmagában arról árulkodik, hogy a kritika célpontja a nyugati világ és még véletlenül sem a felületesség. (Miért nem “Felületesség napjainkban”?) Talán az első mondatot még tényleg lehet úgy is értelmezni, hogy erre a fogalomra utaljon, de a szöveg többi része egyértelműsíti, hogy ez megint csak szokás mantra a “dekadens” nyugat veszélyeiről. Kizárólag negatívnak szánt dolgokat sorol fel. Olyan nehéz lett volna, hogy legalább egy fél mondat erejéig, azt is megjegyezze a szerző, hogy bizony vannak a nyugaton olyan a szokások is, amelyeket valóban érdemes lenne “majmolni”, csak éppen nem azokat választjuk ki? Ez lett volna a mondanivaló minimum 50%-a, ha tényleg a felületesség a fő célpont.
@Vel: Valóban gyengén van megfogalmazva, de a kotextusból szembeállítja “a igazságosabb társadalom és az igényesebb kultúra iránti igént” a “fogasztói társadalommal”. Ez a szembeállítás szerintem azt jelenti: ezt vesszük át ahelyett. Természetesen lehet tévedek.
Az igazságosabb szokások átvétele nem áll antagonisztikus ellentétben a fogyasztói társadalom kulturális igényessége oltárán feláldozható értékeink figyelembe vételével annak dacára, hogy a tankönyvek megfogalmazása és a kommunikációs alapelvek egymáshoz képesti viszonya, finoman szólva is, hogy úgy mondjam.
Kommunikáció szakon nem tanítják, hogy olvass és posztolás előtt nézz utána témának? Talán ezért büfészak…
@sule.andras:
A szöveg annyira pocsék, hogy az sem teljesen világos, hogy pontosan mit állít össze mivel. Annyi tiszta, hogy a nyugati típusú fogyasztói társadalmat kritizálja, de ezt anélkül teszi, hogy alternatívát ajánlana, vagy egyáltalán elmagyarázná hogy mi is vele a probléma.’Mert az olyan “cool”.’ Tényleg? Az is kétséges, hogy miként jön ide a társadalmi igazságosság és az élet értékének a kérdése.
Nincs egyetlen mondat sem ebben a zagyvaságban, amibe nem tudnék minimum két helyen belekötni. Olyan ez, mint egy csapongó monológ, amit egy nem kifejezetten művelt öregember pár pohárka szilvapálinka után produkálna.
Nem baj, majd lesz a gyerekeknek amin röhögjenek.
@MACISAJT: Bizony-bizony!
Aberrált jobboldali faszkalopokat a baloldaliak nem olvasnak, ha nem muszáj.
Orbán viszont kötelezővé tette az olvasásukat.
Most muszáj elolvasni őket, hiszen nem maradtak meg a fenti aberrált faszkalapok a lesötétített szobáikban a világuralmi terveiket szövögetve, hanem előmásztak.
Most már foglalkozni kell velük.
persze, neked ez is tetszik.
Mert Orbán kalapján Isten a bokréta.
@Online Távmunkás: Azt szokták tanítani, hogy személyeskedő megjegyzések helyett -ha hiányos a cikk- hasznosabb rávilágítani a konkrét hibákra. Egyébként meg a cikk alapötlete az volt, hogy más megvilágításban vizsgálja az eddigi tényeket. Azóta semmilyen olyan új adat nem merült fel szerintem, amely ellentmond a cikkben megfogalmazottaknak. Ha mégis, akkor kérlek jelezd.
A fejléc, illetve az alatta lévő blokk alapján ez valami elemi szintű érveléstechnikai gyakorlathoz témafelvetés, éppen azért ilyen kis együgyűen megfogalmazva, hogy a ált. isk. hetedikesek is valahogy fogást találjanak rajta. Túl van tolva ez a bicikli, úgy érzem…
@sule.andras: “Az MTV vagy a “microsoftos játékok” ugyanannyira értelmezhetetlenek a mai YouTube-on és tabletes appokon nevelkedett generációnak,”
Amikor a tankönyvet kiadták, szerinted hol volt tablet? 2006-ban még menő volt az MTV, a Youtube-ot alig ismerte valaki. Sőt, akkoriban még jászottak a Microsoft játékaival is néhányan (MSN játékai, XBOX, Kinect, Age of Empires, Dungeon Siege, Halo, Midtown Madness, Fable, Black & White, stb.)
Egyébként ez elvileg a vitaindító szöveg. Te láttál már vitát olyan szövegről, amivel mindenki egyetért? És egy provokatív szöveg esetén?
@Online Távmunkás: Tehát a könyv elavult nem csak a szöveg. Ettől függetlenül az író nem ismerte a gyerekek világát, amely a többi példából következik.
A mondanivalójával -mint fentebb is leírtam- nincs bajom. Ettől még gyengécske vitaindító.
De ha ezzel szerinted meg lehet védeni bármit, akkor az én szövegemet is vitaindítónak szántam! 🙂
@sule.andras:
Nyugatimádat Napjainkban (akárhogy is nézzük…) = / = Nyugatimádat napjainkban
És nem nyitok vitát! 🙂
A gasztronómia csodája: A Sivár-pusztai- sajt ó!
A kelet magyarországi sajto(t) német tejből eresztik. Ti. a német megvette a tehenet. Így mi tehe(n)etetlenül vagyunk. A magyar füvet (le)le-gelő német tehén tejéből készített sivár pusztai sajt ó különlegesen pikáns illatú lágy sajt. Mondhatnám a világon és a hazugságban egyedülálló!
A demokrácia híreit Moszkvából, a diktatúra híreit Párizsból, a szicíliai maffia híreit Rómából, a szociliai maffia híreit Tévedésből jelentik. Hírmagyarázóik kar inti módjára magyarázzák a bizonyítványt, küldve nekünk a ló leányka álmát. Kommentárt csak az ellenzék tevékenysége érdemel, vastagon kormozva.
A mindenhonnan küldött munkatársak hűségesen tudósítanak a maguk előítéleteiről. Soha nem jönnek zavarba, mindig lekésnek. Fontos dolgokra csak Angliában bukkannak, ott nem ismerik a kilogrammot. De Angliát sem szeretik, mert jobb oldali a kormánya még a gépkocsinak is! Ők annyira (párt) semlegesek, hogy semmiről nem mernek írni, amiről még más el nem mondta a (z irányadó) véleményét. Titkon baloldaliak, annyira, hogy mindig ballábbal kelnek fel, és nem szeretik a jobb sorsra érdemes embereket sem.
Belföldi híreket csak az MTI-től, és közlekedésit közölnek. A karambolnál soha nem beszélnek a kormányzás hibáiról. Arról, hogy ketten próbálnak kormányozni, a féket folyton rángatják.
A sivár-pusztai sajtot hagyományosan, lefölözött, savanyú tejből készítik. Beoltják marhabendőből készített hamis oltóval. Kicsapják belőle az Írót. A megmaradt túrót „csavaros”-sajtóval sajtolják, mint az olvasót az állam adóval.
1997.01.08.
“írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez. Ez az egész zsidó világ,” Michael Bakunyin