“A tavalyi jobb volt.” “Azért az idén a Corvinusnak nagy előny ez a Balaton part.” “Verte az eddigieket.” “Hideg volt.”

Fotó: Corvinus Média/ Jekkel Dóra

Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat csíphetett el a fesztiválozó, ha más hallgatótársaktól érdeklődött az idei EFOTT-tal kapcsolatosan. Az utolsó kolléga állításával vitatkozni nem lehet, Fortuna nem ölelte keblére a szervezőket, esténként valóban hideg volt, míg napközben se a víz közelsége miatt mentek be az emberek a fesztivál területére, sokkal inkább az egyéb programok miatt. Mert programokban nem volt hiány. Foci, röplabda, klasszikus strandsportok kerültek megrendezésre, a strandvízilabda viszont a hölgyek legnagyobb bánatára lekerült a programról. Tehát, aki nem akart a szálláson henyélni, vagy a sátrában már az összes kavicsra és gyökérre ráfeküdt, és még inni sem akart (azért az ezokból a programokon résztvevők aránya meglehetősen alacsony volt) kedvére mozoghatott.

Fotó: Corvinus Média/ Jekkel Dóra

Csakúgy, mint este/délután, amikor igazán felpörgött a hangulat, amiért az idei EFOTT valóban egy jó EFOTT volt. Punnany, Kiss Ádám, Ganxsta Zolee, Kosheen, Korda Gyuri & Klárika és a sor még emlékek szerint folytatható. Szinte mindegyik előadó hozta a tőle elvárt formát. Személyes kedvenc, mikor gyuribácsiék leghíresebb opusa felcsendült (nyilván, egyértelműen a “mamama, mamamaria” refrénű műremekre gondolok) és az addig relatív csendesen (de ezt meg hogyan méred le egy fesztiválon? – nemisértem  – kommenteket várok) hajlongó fiatalokból álló tömeg gyuribáék playbackét elnyomva torkaszakadtából üvöltötte az általa ismert sorokat. Hogy aztán 40 másodperc újbóli lézengés után megint ugrálva üvöltse a refrént. Beszélgettem is erről utolsó este egy nyugalmazott katonával, Tónival (és pár pálinkával – de talán ez lényegtelen), hogy mi is a titka a régebbi nagyoknak? LGT, Omega, (bár kicsit erős velük folytatni, de) Kordáék. Miért ők azok, akiknek a zenéjükre a mai napig jól érzi magát a fiatalság, és miért lesznek ők azok, akik szövegeit még 34 év múlva is telitorokból fújják az akkori tizen-huszonévesek? A választ 7-8 perc polemizálás, és 2-3 pálinka legurítása követte, majd Antalunk annyit tudott mondani, szemeimet keresve tekintetével, de fejemen teljesen átnézve: “azé’me’jók. a maiak meg szarok. na!” Válaszával a kedves olvasó vérmérséklete szerint értsen egyet. Vagyne.

Fotó: Corvinus Média/ Jekkel Dóra

Összegezvén, az idei EFOTT fesztivál céljának tökéletesen megfelelt, a sok fiatal értelmiségi (vagy magát annak gondoló, de amúgy totálparaszt) magát jól érezve ki tudta pihenni a vizsgák okozta fáradalmakat, és végre az éjszakák se a könyvek melletti virrasztást, sokkal inkább a felhőtlen jókedvet és bulizást jelentették. 5 nap, amikor a debreceni orvostanhallgató teljes egyetértésben tudott beszélgetni a győri gépészmérnökkel a villányi borokról, amikor corvinusos közgazdászjelölt egy “Műegyetem” feliratú fekete pulcsis fickóval sörözgetve beszélgetett a gyengébbik nem, rájuk kiváltott pozitív hatásairól. ( “Azéaz jóp*na. – Jah” – kaptam el a beszélgetést mellettük ülve. Majd a legnagyobb egyetértéssel húzták meg a söröskorsójukat.) 
Apropó söröskorsó! Óriási innováció volt a több pohár egymásba rakására alkalmas nedvtartó (az igen erős, többször újratöltést is masszívan bíró műanyagkorsó füle volt úgy kialakítva, hogy lehetővé tette az “egy kézben 3 havernek sörkivivést”), korábban ilyennel csak egy Düsseldorf – Werder Bremen Bundesliga mérkőzésen találkoztam, gondoltam “áh, már megint a németek”. De nem, az EFOTT-on újra találkoztam ezzel a praktikus mahinációval, well done!

Fotó: Corvinus Média/Horváth Réka

Szép munka EFOTT, és bár büdös dolog az öndicséret, de kijár az alma materemnek, szép munka Corvinus! Jövőre találkozunk!